A cicák fekhelyét az elõszobában helyeztük el külön-külön. Mindkettõ megtanulta melyik a saját fekhelye. A tiszta víz és az evõtányérok szintén ott vannak egy tálcán. Az ivótálkát közösen használják, de az evõtányérjukat kijelölték maguknak. Mindegyik tudja, hogy melyik a sajátjuk. Bár Ciluska jobban szereti a hasát, és amit a Gerzson nem fogyaszt el, azt õ sokszor megeszi.

Napközben nem használják a fekhelyüket, hanem a lányom (gazdi) ágyán szundikálnak, de a felségterület fel van osztva.

    A két cica világra jöttét a lányom segítette elõ. Ha nincs ott, akkor a két cica elpusztult volna, mert a köldökzsinór rá volt tekeredve a két cicára.

A cicamama rendesen táplálta õket, szépen nõni kezdtek.

Származásukat tekintve anyjuk kóbor cica volt. Így fajtájukat igazándiból nem tudtuk hova sorolni.

A lányom egyszercsak azzal állt elõ, hogy szeretné hazahozni a két cicát, mert õ segítette a világra õket. Karácsony közeledtével nem volt szivem megtagadni a kérését, így a cicák otthonra, szeretõ gazdikra találtak, mert idõközben én is igen megszerettem õket.