Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

laszlone blogja, állatok

    A cicák fekhelyét az elõszobában helyeztük el külön-külön. Mindkettõ megtanulta melyik a saját fekhelye. A tiszta víz és az evõtányérok szintén ott vannak egy tálcán. Az ivótálkát közösen használják, de az evõtányérjukat kijelölték maguknak. Mindegyik tudja, hogy melyik a sajátjuk. Bár Ciluska jobban szereti a hasát, és amit a Gerzson nem fogyaszt el, azt õ sokszor megeszi.

Napközben nem használják a fekhelyüket, hanem a lányom (gazdi) ágyán szundikálnak, de a felségterület fel van osztva.

Címkék: macskatörténet állatok

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 16 éve

Nagyon aranyos történet. Várom a folytatást.Nekünk is volt régebben egy csomó cicánk. Napközben kint voltak a kertben. Amikor haza jöttünk már mindannyian kint a kapuban vártak bennünket.A képeid is nagyon szépek.Üdv. Perzsi

Tovább 

    A két cica világra jöttét a lányom segítette elõ. Ha nincs ott, akkor a két cica elpusztult volna, mert a köldökzsinór rá volt tekeredve a két cicára.

A cicamama rendesen táplálta õket, szépen nõni kezdtek.

Származásukat tekintve anyjuk kóbor cica volt. Így fajtájukat igazándiból nem tudtuk hova sorolni.

A lányom egyszercsak azzal állt elõ, hogy szeretné hazahozni a két cicát, mert õ segítette a világra õket. Karácsony közeledtével nem volt szivem megtagadni a kérését, így a cicák otthonra, szeretõ gazdikra találtak, mert idõközben én is igen megszerettem õket.

Címkék: macskatörténet állatok

Utolsó hozzászólás

gueth anna üzente 13 éve

Kár, hogy olyan régen írtál a blogodba! Édesek a cicák, mi lett velük? Nekünk is voltak cicáink, sok minden történt velünk azóta, de egy cicánk most is van. Képzeld el, apportíroz, mint egy kutyus! Párom eldobja a plüss egerét a szoba padlójára, a cica meg miután játszott vele pár pillanatig, a szájába veszi, felfut vele a gazdi ágyára, és bökködni kezdi Jánost, hogy dobja el újra! Ha nem teszi meg, addig bökködi, amig meg nem teszi, és akkor uzsgyi, ugrás le az ágyról, játék, aztán fel az ágyra, és kezdődik előlről a programm. Hát nem édes? Mi van Veled? Írj magadról?

Tovább 

Régebbi bejegyzések

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu