Babits Mihály: Áldás a magyarra 

Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik. 
A haza, a haza egyenlő volt mindig 
ezer év óta már, és mindig az marad, 
mert nem darabokból összetákolt darab: 
egytest a mi hazánk, eleven valami! 
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani. 

Máskor is hevert már elkötött tagokkal. 
Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal. 
De mihelyt fölengedt fojtó köteléke, 
futni kezdett a vér elapadt erébe. 
Visszakapta ami soha el nem veszett. 
Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb. 

Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre, 
bár a világ minden fegyvere őrizze. 
Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság, 
de leghatalmasabb mégis az igazság. 
Útja, mint a Dunánk és csillagok útja: 
nincs ember, aki azt torlaszolni tudja. 

Él a nagy Isten és semmise megy kárba. 
Magyarok se lettünk pusztulni hiába, 
hanem példát adni valamennyi népnek, 
mily görbék s biztosak pályái az égnek. 
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga, 
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna. 

Erős igazsággal az erőszak ellen: 
így élj, s nem kell félned, veled már az Isten. 
Kelnek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok. 
Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod. 
Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg, 
és jön az igazság, közelebb, közelebb...