Az emberi önzés egyik hatása. 

Istennel beszélget egy szent ember: Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol. Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen 
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. 
Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. Az ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. 
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyan az volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. 
Az ember ekkor azt mondja Istennek: 
- Én ezt nem értem 
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak „képesség” kérdése. Ők megtanulták, egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak. 

Amikor csak magunkra gondolunk, a Pokol van itt a Földön. 

Felmérés szerint az emberek 93%-a nem küldi tovább ezt a levelet (nem meséli el ezt a történetet). Csak 7 %, az, aki úgy érzi, megosztaná a kanalát másokkal is. 

Én megtettem, - ha elfogadod! 
Szép életet