Fiatal, s vén vagyok egyszerre,
Bölcs, és legalább annyira bolond.
Nem törődöm semmivel, mégis minden érdekel.
Anya vagyok, s úgyszintén apa,
Felnőtt és gügyögő gyerek.
Egy szeméttel teli zsák, melybe néhány szem gyöngy is került.
Egy nemzet fia a sok közül.
A legnagyobb vagyok, s a legkisebb.
A széllel távozom.
Megrázom ősz fürtjeim a kelő nap felé,
Húsomat a férgekre bízom, hadd hízlalja őket tovább,
Váljon csak teljesen porrá,
Amelyből friss fű sarjad.
Ha látni akarsz, nézz néha a csizmád alá.
Nem fogod tudni, ki vagyok és mire gondolok,
mégis érezni fogod a jelenlétemet,
mely körülvesz és áthat mindent.
Ha mégsem találnál, ne add fel korán.
Ha itt nem vagyok, máshol megtalálsz.

Ígérem, megvárlak valahol.

/Walt Whitman /