Előjáték:délután bementem a színházjegyekért,ami szerintem péntekre szólt.Kiderült,hogy csütörtökre.És a lányok nem öltek meg.....(egy érzés kerülgetett,hogy nem is lesz meg a jegy,ehhez képest milyen jó volt,hogy van,de egy nappal korábbra!:D:D)

A legfurcsább,hogy vannak napok,amikor egyszerűen nagyszereűen mennek a dolgok.Hogy mitől?Attól,hogy nagyszerűnek gondolod magad?vagy attól gondolod magad nagyszerűnek,mert megoldottál valamit?

Tegnap jutott eszembe,miután a következő eset történt:

Egyszerűen nem működött a net.Először gondoltam,leterhelt a rendszer,de láttam,hogy minden működik elvileg.(Rólam annyit kell tudni,hogy minden dolog,ami elektromos árammal működik,haragszik rám és rögtön képes elromlani,ja és zseniálisan értek a számítógéphez is.:)))))

Kezdtem mindenfélét próbálgatni,aztán bosszútállni a gyerekeimen,hogy ki volt a fő gonosz.:D(nem olyan szörnyü,csak ilyenkor kicsit kiállhatatlan vagyok)Na ők ezt azzal tolerálták,hogy rám hagyták.Én agyaltam egy darabig,előszedtem telepítőlemezt,meg mittudom én....amit találtam.Kiokoskodtam,hogy hol lehet a hiba és a gyermekeim tevékeny közreműködésével végre lett internet.

Aztán elgondolkodtam azon,hogy én annyira nem adom fel egyes dolgaimat,másokat meg olyan könnyen.MIÉRT????

Mert ennyire nem egyszerűek,vagy félek,hogy mi lesz,ha megoldom,vagy csak nem rajtam múlik???:))))))

Na jó,megint van min gondolkodni.

Utóhang:Az informatikus barátom azt mondta ne buheráljam a számítógépet:(

(én meg mondtam neki:úgyis mindig a megérzéseimre hallgatok)