A szerelem nem egyszerű dolog, főleg ha a szó definiálásán fáradozunk, mert nézzük mit is jelent: két ember egymás iránti vonzódása, testi-lelki tökéletes harmónia, vagy csak kémiai anyagok lázas támadása, ami az ember szívét marcangolja, és kényesen görcsbe rántja a gyomrot, és egészen addig nem hagy szabadulni e kényes érzés, míg a szeretett lény is jelen van. Megmagyarázhatatlan ez, amolyan távoli és misztikus rejtély.

Mert nézzük csak, a kezdtek kezdetén az óvodában, mivel kezdi a szerelmes, papírgalacsinnal dobálja szíve választottját, vagy meghúzkodja a haját, de vajon miért teszi? Megmutatja neki, hogy felfigyelt rá, odavan érte, de az érzést még szavakba önteni nem tudja, ezért cselekszik így. Felhívja magára a figyelmet. Ahogy nő az ember, változnak az udvarlási szokásai, kezd kifinomulni, a tettek helyett a szavakat is használja, elhangzik: a szeretlek szó és követi a bűvöletes varázs, mely vele jár. A kapcsolt kezdeti fázisában, még vad és erőteljes, idővel azonban átalakul szeretetté, majd előfordul, hogy megszokássá válik a másik. 

A szerelem épp úgy része az életnek, mint sok más minden. Egyszerű alapszükséglet, a semmiből menedéket épít, várat mely erős és ledönthetetlen, megtántoríthatatlan leszel és bátor. A kirobbanó vulkán ereje és a tenger sötét mélysége egyszerre van jelen benned. Időnként azt érzed, hogy amellett hogy veled van, tiéd is a világ.

Ne tagadd meg magadtól ezt az érzést, érezd, lebegj, járj derbis táncot, fakadj dalra és tudom, hogy közhelyesen hangzik, de merj élni és merj érezni közben. Szívd mélyen magadba és hagyd, hogy szétáradjon benned.

Ha eltelik egy kis idő, úgyis szerelmi hullámvölgybe kerülsz, melyben szabadon váltakoznak a magaslatok, az emelkedők után a hullámvölgyek. Szabálytalan érzésvilág, a szeretet és a gyűlölet közt feszülő érzésdömpinget hívnám igazán szerelemnek.

Mi emberek mindezt máshogy éljük meg, ki-ki a maga módján saját szájíze szerint van, aki önmagában vágyakozva, van, aki szerényen akadozva, van aki hangosan felbátorodva, és van aki magasról leszarja.

Elmondani neked a szó nagyszerűségét szinte lehetetlen, megfogalmazni mindent, amit ilyenkor érezni kell szintén lehetetlen, szavakat találni erre és megértetni veled, hogy mily nagyszerű, megpróbálom.

Érezz! Kábulj! Nyisd ki a szíved, táplálkozz, meríts erőt a másikból, ragadjon őrült mosoly az arcodra és keveregj a mámorban. A megtaláltad az érzést bódulj, serkenj, és villogjon az elme, száguldjon a gondolat, mintha puskacsőből lenne kilőve. 

Soha nem látott mezőkre kalauzol el az érzelem, megnyitja a világ egy másik szegletét és rámutat az igazán fontos dolgokra. Szakadj el a földi korlátaidtól és vívódj a test vágyaival. Borítson el a szenvedély, és a mámort lélegezd magadba! Élvezd ki minden percét az együtt töltött időnek ez ad erőt a mindennapokhoz és varázsolja azt szebbé. 

Ha egy nő szerelmes kivirágzik az arca, felölti a szépség érdekes leplét, és bájával próbálja elhódítani a férfit. Aki ha a csábításnak nem bír ellenállni, megadja magát és sodródik a nővel.

Vannak esetek, hogy a szerelem mellé társul a mindent meginogtatni képes féltékenység. Az a jelenség ez, amikor akadályokat építesz magad elé, bár magad sem érted a miértjét, az oka talán: „nem akarom elveszíteni a szeretett lényt”- gondolat, de csak megnehezíti az élményt.

Bűnös gondolatokra ösztökél, elvakítja az elmét, és buta cselekedetekre késztet.

Ha szeretsz valakit, szeress tisztán, bűntudat nélkül, emelkedj mindennek felé, és ne foglalkozz mással, csak a test-lelki megújulás élménye vezéreljen. Hagyd hogy átjárjon a gondolat, engedd, hogy elfogjon az érzés és tárd ki a szíved, hogy beleférjen minden.

Ezt tudnám neked elmondani a szerelemről, mely lehet buja, vagy mámoros, tiszta és szűzies, érző vagy bátor, merész vagy nyámnyila. Élj, de ezt az érzést ne kerüld el, mert boldogtalan leszel, használj ki minden pillanatot arra, hogy átéld és ragadd meg a pillanatot, hogy el ne vesszen. Légy szerelmes, mert e kábító érzésnél szebbet, teljesebbet, jobbat, merészebbet mutatni neked, nem tudnék!