Az, amit mi szerelemnek nevezünk, valójában az emberi kapcsolatok teljes spektruma - a földtől egészen az égig. A legalsóbb szinteken a szerelem nemi vonzerő. Sokunk megragad ezen a szinten, mert társadalmi neveltetésük mindenféle elvárásokkal és elfojtásokkal terhelte meg nemiségünket. A legnagyobb probléma a szexuális szerelemmel az, hogy soha nem lehet tartós. Csak ha elfogadjuk ezt a tényt, leszünk képesek ünnepelni a szexualitást azért, ami valójában - akkor örömmel üdvözöljük, ha megtörténik, és hálával búcsúzunk tőle, ha elmúlik. Így ahogy egyre érettebbé válunk, lassan képesek leszünk megtapasztalni a nemiségen túli szerelmet, és tisztelni a másik páratlan egyéniségét. Lassan megértjük, hogy partnerünk gyakran csak visszatükröz minket: mélyebb énünkből feltűnő, eddig ismeretlen arcainkat tükrözi vissza felénk, és ezzel segíti kiteljesedésünket. Ez a szerelem szabadságon alapul, nem pedig szükségen és elvárásokon. Szárnyai egyre magasabbra és magasabbra emelnek minket a mindent Egyként megélő egyetemes szerelem felé.

Három dolgot kell megjegyezni: a legalacsonyabb szintű szerelem a szex; ez a fizikai szint. A szerelem legmagasabb szintű megnyilvánulása pedig az együttérzés. A szex a szerelem alatt helyezkedik el, az együttérzés pedig fölötte: a szerelem épp középen van. Nagyon kevés ember tudja, hogy mi az a szerelem. Az emberek kilencvenkilenc százaléka sajnos azt hiszi, hogy a szex a szerelem. Pedig nem. A szexualitás állatias. Természetesen ott rejtőzik benne a lehetőség arra, hogy szerelemmé fejlődjön, de az önmagában még nem szerelem, pusztán egy lehetőség...

Amikor a szerelmed nem csupán egy vágy a másik iránt, nem csak egy szükség; amikor szereteted adáson alapul, és nem egy koldus, hanem egy császár szerelme; amikor szerelmed nem követel cserébe semmit, és kész arra, hogy pusztán az adás öröméért adjon - akkor add még hozzá ehhez a meditációt, és a tiszta, valódi illat megjelenik. Ez az együttérzés. Az együttérzés fölött semmi nem áll.
/Osho/