Volt egyszer egy rózsakert. Milliónyi rózsa ontotta nap mint nap illatát, élte mindennapos életét. A zsenge rügyekből egyszerre pattant ki két egyformán harmatos rózsabimbó. Külsőre teljesen egyformák voltak ugyan, ám mindketten mást gondoltak rövidke életükről.

Egyik így gondolkozott:
- Gyönyőrű ez a reggel, amint a Nap kisüt, széttárom szirmaimat, hogy aki erre jár, élvezhesse illatomat.

Így is tett. Amint a Nap sugarai megsimogatták, kinyilt és bőven ontotta bóditó illatát. Ám még dél sem volt, szirmai hervadni kezdtek ,és estére teljesen elhervadt.

A másik harmatos rózsabimbó, így gondolkozott:
-Én bizony nem fogok akárkinek illatozni. Az én illatom különlegesebb, mint a többié. Csak annak tárom szét szirmaimat, hagyom élvezni illatomat, akit én választok ki, aki érdemes erre.

Múltak az órák, de  ő senkit sem talált megfelelőnek magához.
Így jött el az este, és ez a rózsabimbó is elpusztult, anélkül, hogy kinyílt volna...

A tanulságot , mindenki vonja le magának....