Ne mondd...: Molnár Mária blog

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam

“Ne mondd, hogy szeretsz,
csak mosolyogj rám.
Ne mondd, hogy kívánsz,
csak ölelj át.
Ne mondd, hogy örökre,
csak pihenj meg.

Ne mondd, hogy maradsz,
csak légy őszinte.
Ne mondd, hogy mindent,
hisz csak perceket kérek, s,

én sem mondom szeretlek,
csak mosolyom símogat.
Én sem mondom kívánlak,
csak karjaimba zárlak.
Én sem mondom örökre,
csak veled pihenek.
Én sem mondom maradok,
csak őszinte vagyok.
Én sem mondom minden,
hisz csak perceket adhatok.”

Címkék: vers

Kapcsolódó cikkek:

Garai Gábor: JÓKEDVET ADJ

Jól vagyok

Osvát Erzsébet: Három cimbora

felvidító :)

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts,
adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra,
és ne hagyd a sötétségben elmerülni.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig.
Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked,
ha magadnak tartod.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért,
aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz,
minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal,
amit magadnak tartottál meg.
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.

(Hamvas Béla)

Válasz

Kakuk Évi üzente 15 éve

szééép...:)

Válasz