Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk.
Aki a legkedvesebb.
Lelkünkhöz közel álló.
Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni.
A szeretet mélyebben van.
Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben.
A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.
A szeretet a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom
magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér,
ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférában,
ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek,
de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe.
A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.
Úgy hívják: szabadság.
Nincs benne kell és muszáj és az enyém és a tiéd.
Nincs benne színjáték.
Nincs hazugság.
Nincs idő sem, mert ahogy egy életet leélhetek valakivel, és nem szeretem,
s egyetlenegyszer találkozok valakivel, és szeretem.
Az igazi szeretet feldúlhatja a világ rendjét…