"- Hát nem érti? Elromlott a templomtorony órája. A mi városkánk híres nevezetes toronyórája. A mi büszkeségünk. Nem szólt magának a Polgármester? Azonnal meg kell javítani!
- Nem lehet - felelte egykedvűen az Órásmester, miközben épp az egyik szarka csőréből igyekezett kivenni egy óramutatót.
- Hogy-hogy nem lehet? - hüledezett Fifi kisasszony.
- Úgy, hogy a toronyóra nem romlott el.
- De hát nem jár!
- Nem, mert nem akar. Az én óráim sem járnak. Azaz járnak, de mindegyik más időt mutat. Egyik sem a valódi időt mutatja. Azaz mindegyik a valódi idő, csak nem itt és nem most.
- Nem értem - ingatta a fejét Fifi kisasszony.
- Pedig egyszerű. Nincs idő. Az időt mi emberek találtuk ki. Persze vannak napszakok, váltja egymást a nappal és az éjszaka, mert forog a Föld, és amelyik felét süti a Nap ott nappal van, a másik oldalon, meg éjszaka. És mivel állandóan forog a Föld, állandóan változnak a napszakok. És amikor nálunk reggel van, a Föld másik felén éppen akkor lesz este, és fordítva. Szóval az időt az ember találta ki, mert az ember szeret mindent megmérni, és rendszerbe foglalni. Így a napszakokat is. De mára mindenki túl nagy jelentőséget tulajdonít az időnek. Mindent ennek rendel alá. Meg a rohanásnak. Mindig mindenki rohan valahonnan valahová, és közben nem veszi észre a felhőket az égen, amelyek mindig változtatják a formájukat. Persze felhők sincsenek, csak mi látjuk azokat a kis páragomolyagokat a kék ég előtt felhőnek, de olyan jó nézni őket, és kitalálni milyen formát vesznek fel a következő pillanatban. És nem veszik észre a kavicsokat a vízparton, pedig azok igazán gyönyörűek. Mind-mind más színű és formájú! Még véletlenül sem lehet két egyformát találni. Ezekben aztán egy örökkévalóságon át lehetne gyönyörködni, ha lenne rá idejük. És nem veszik észre az állatokat, meg a növényeket, és nem veszik észre a gyerekeket, akik pedig mind szeretnék ha figyelnének rájuk. És nem veszik észre egymást sem. Hát ezért állt meg az óra. Ez az ős öreg toronyóra már régóta figyeli ennek a városkának a lakóit, és keserűséggel tölti el, hogy az emberek nem figyelnek semmi másra csak az időre. Már arra sem nagyon figyelnek, hogy muzsikál nekik, mert annyira megszokták, hogy nem is hallják. Ezért elhallgatott, hogy észrevegyék. Elhallgatott, hogy meghallják egymást, hogy beszéljenek egymással, hogy észrevegyék, nem is olyan fontos az idő."(részlet)Pálfalvi Dorottya:Kamramesék