A csinos fiatalasszony a kemencét tapasztotta belülről. Négykézláb bújt be, csak a fara volt kint. A szoknyája felhúzódott. Éppen akkor ment a kéményseprő. Látja a menyecske szép gömbölyű meztelen fenekét meg az egész világot. Mindjárt felágaskodott benne a gerjedelem. Odasurran az asszonyhoz, illeszti bele hátulról. Az asszony nem látja, mert a feje bent van a kemencében. Azt hiszi, hogy az ura ment vissza az ólból.

- Ne bolondozz már – morog az asszony -, eredj a dolgodra!

A kéményseprő nem szólt egy szót se, csak beletette. Aztán gyorsan elment. Az asszony kibújt a kemencéből, megy az ólba, kérdi az urát, hogy ő volt-e a pitvarban. Aztán szalad a kapuba, hát látja, hogy a kéményseprő akkor fordul be a szomszéd udvarba. ,,Gondolhatta volna, hogy ilyen ügyesen csak egy kéményseprő tud…” – és utána kiáltott:

- Jöjjön majd máskor is, mert gyakrabban kell megkotorni a kéménylyukat!