Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

                                                           http://e-galamb.hu/evfordulo/thumbs/hazassagi_evfordulo_kepeslap-6.jpg

Egy 60-as éveinek elején járó házaspár, 35-ik házzassági évfordulóját ünnepelte, egy csendes, meghitt kis étteremben...

Egyszer csak egy gyönyörű tündér jelent meg az asztaluk mellett és azt mondta:
"Mivel ennyire különleges házaspár vagytok és hűek voltatok egymáshoz ezalatt a hosszú idő alatt kívánhattok tőlem egyet-egyet én teljesítem kívánságotokat!"

"Ó! Én szeretném körbeutazni a Földet az én nagyszerű férjemmel!" - kérte a feleség.

A tündér meglengette a varázspálcáját és - abrakdabra - két elsőosztályú jegy termett az asztalon a Luxus utazási iroda világkörüli útjára.

Most a férjen volt a sor. Gondolkodott egy percet és így szólt: "Nos, ez az egész nagyon romantikus, de egy ilyen alkalom csak egyszer adatik meg az életben, szóval ne haragudj kedvesem, de az én kívánságom egy nálam 30 évvel fiatalabb feleség!"

A tündér és a feleség nagyon csalódott volt, de hát a kívánság az kívánság...
Így hát a tündér kőrözött egy a varázspálcájával és - abrakadabra - a férj 92 éves lett!

Mi a mese tanulsága? A férfiak hálátlan idióták, DE a tündérek nők... 

                                                                                                                           http://narcicca.freeblog.hu/files/pix/tunder04.gif

Címkék: férfi humor

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

Akkor egy kis kontra! :)

Szent Márton ajándék

Normandiában úgy esett,
Egy paraszttal e víg eset,
Hogy elmesélni: érdemes
Hogy meghallgatni: érdekes.
Szerette ő a szenteket
Mártont, a szentet szerfelett.
Ha ő dologba kezd vala,
Mártonhoz röpül sóhaja.
Ha víg, ha bús, csak esdekel.
A szentjét nem felejti el.

Egy reggel is dologra kelve
A szent nevére forg a nyelve:
"No, menjünk Márton, tarts velem !"
S a szent előtte megjelen.
Megszólal így: " Te jó paraszt,
kedvelsz te engem, látom azt,
Akármit kezd a két kezed,
Hozzám fohászkodsz, jól teszed !
Megáldalak, hagyd abba hát
A munkát, hagyd a boronát,
menj haza vígan, mert veled
Hálából csodát művelek.
Igaz beszédem szentesül,
Kívánhatsz négyet: teljesül.
De kívánságod jól kiválaszd,
Mert újra aztán nem kívánhatsz!"

A jámbor ember meghajolt,
Vidáman visszabandukolt.
Amíg földjéről haza ért,
Vakarta, törte a fejét.
Az asszony éppen öltözött
Akár a hörcsög prüsszögött:
"Paraszt, de korán jössz haza,
Hogy törne ki a nyavaja
Esik talán, vagy este lett?
Hízlalni kell a képedet ?
Vagy boradót is ne fizess:
Dolgozni büdös, nem szeretsz,
De ünnepelni, azt igen,
Barom, a kórság elvigyen.
Elvisz, ha vissza nem sietsz
Szorgalmas légy, te dög, te rest,
Estig ne is lássalak!"

"Asszony, de igen csárma vagy.
Csitulj! A mái naptól kezdve,
Szerszámot nem fogok kezembe.
Gazdagok lettünk hirtelen,
Szet Márton mondta ezt nekem:
Kívánhatsz négyet, teljesül ! -
Még nem döntöttem semmirül,
Tanácskozzuk meg párosan,
Határozzuk meg: mit, hogyan.
Kívánok, ahogy te javallod:
Földet, ezüstöt, aranyhalmot."

Az asszony csókkal válaszol
S szelíden jó urára szól:

"Csakugyan így lesz jó uram ?"
Biccent az ember: "Csakugyan"

"Jaj édesem, jaj kedvesem,
teljes szívemmel kedvelem,
Szegődök ím, szolgálatára,
S hiszem: nem késik el a hála.
Ön is szeresse asszonyát,
Az első kérést adja át,
A három másik mind öné
S szívünk az örök örömé !"

"De hugicám ez nem való,
Rossz sül ki ebből, nem a jó,
Az asszony esze kurta ész,
Mi lesz, ha szösz-motringot kérsz.
Kenderfonált vagy vagy szöszke lent?
Eszembe véste jól a szent:
Vigyázzak ám - vigyázni kell,
A négy kérés ne ússzon el !
Kívánni kell, de csak hasznosat,
A hasznosból sokat, sokat!
A lelkem csupa rettenet,
Először kérned nem lehet,
Tetőled minden rossz kitelhet,
Hozol fejünkre veszedelmet.
Gyanús a szíved, s meglehet,
Mackóvá csinálsz engemet,
Kecske leszek, vagy ló akár,
Vagy iázgató vén szamár.
A lelkem csupa félelem !"

"Ne féljen uram, édesem,
Esküszöm szívem nem hamis:
Paraszt lesz ön továbbra is,
A sírig ember-bőrben él,
Jobban szeretem bárkinél!"

Az ember sóhajt egy nagyot:
"Hát legyen, ahogy akarod,
De jól kívánj, az istenre kérlek!"

"Kívánom add meg, ó, szentlélek:
Uramra farkok nőjenek,
Legyen fúrója rengeteg,
Az állán, az orrán, a homlokán,
A térdein, a két bokán,
Bordáin s minden más helyen,
A zacskó mindhöz meglegyen,
Keményen mind mereszd föl azt,
Legyen egy szarvas szép paraszt !"

Így szólt az asszony, s ím azok,
Kibújnak és földagadnak ott.
És növekszik az orrhegyén,
Kitódul szája szögletén,
Van néki hosszú, szögletes,
Rövid, hatalmas, gömb-fejes.
Hegyes, göcsörtös, kajla, görbe,
Azok növik be körbe-körbe.
Csontján csodásan mind kinől,
És támadnak a térdiből.
Csoda ez, isten úgy segéljen,
Kibimbósodnak fültövében,
Elől meg minden más helyen,
fején egy vaskos megjelen.
Tetőtől talpig húsharanggal,
Fel volt ruházva férfiranggal.
Dagadtak piros szarvai,
Kezdett alattuk hajlani.

"Ó hugicám, ó édesem,
Csúnyán elbántál énvelem,
E gyarló test bár ne is élne,
Ha már így lettem megtetézve!
Ez itt mered, ez itt fityeg -
Ennyit nem láttam senkinek !"

"Uram, csak nem búsul ezért,
Amije volt, babot se ért,
Mindig puha volt, mint a prém -
Íme, most gazdag lettem én,
Ez mind enyém és mondhatom:
Önnek is vagyon s nagy haszon,
Mert bárhova pendítse sorsa,
A luknak nem marad adósa,
Okos voltam, de szép is ön,
Jól fest előttem, esküszöm !"

"Asszony, így csupa gyász a nász -
Most én kívánok, jól vigyázz !
Lukadjon rajtad lukra luk
Hogy boldoguljak általuk,
Hogy fúróimnak lenne hely,
Ahány a szerszám, annyi kell !"

Az asszony szemén hirtelen,
A piros csoda megterem,
Kipirkad négy a homlokán,
Kiforrad minden oldalán,
Elől meg hátul nől neki,
Sokféle forma ellepi,
Van neki görbe, egyenes,
Kondor, kopasz, meg ősz-deres,
Van neki szűz, meg elhagyott,
Van szűk-szoros meg jólszabott,
Van busa, heves, pici, bő,
Dombos, meg mélyen öblögő.
Belepve tara, talpa, térde,
A jámbor ember örömére.

Kiált az asszony komoran:
"Ó, mit csináltál, jó uram !"

"Megmondom én, hogy jól megértsed:
Egy luk mit érhet annyi nyélnek!
E sok nyelet te alkotád -
Vígadj, mert gondolok reád,
Tudlak szeretni szerfelett
Adós ezentul nem leszek !"

"Bolondok voltunk, jó uram,
E két kívánság odavan.
Kívánja azt, hogy ne legyen,
Se magának, se énnekem,
Még egy kívánság megmarad,
Majd markolásszunk aranyat!"

"Hát legyen, ahogy akarod,
Ne legyen se luk, se farok !"

De sír az asszony - istenuccse,
Nincs rajta még egy árva luk se,
Sajátját férje keresi,
De nem leli, mert nincs neki.

Elámul, jaj szomoruan !
"Kívánjon újra, jó uram,
Csinálja vissza kedvesem:
Önnek, nekem is egy legyen,
Megélünk akkor, ahogy rég,
Se nyereség, se veszteség."

A jámbor azt kívánja végre,
Ha nem nyer, veszteség se érje.
Micskéjük újra megjelent,
S a négy kívánság füstbe ment.

De a tanúság megmarad:
Bolond, ki asszonyára ad:
Az asszony esze kurta ész,
Ne higgy neki, mert kútba lépsz.
Ismeretlen francia szerző (XIII.század)

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu