Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását:mind más és mindig más és mégis mindig azonos. Figyeld tested fájásait: a tompán húzódó sajgástól az élesen villámló fájdalomig mennyi változat! s ezek folyton cserélődnek, egymásra rétegeződnek, akár egy zenemű motívumai,vagy a fán a lombok, gallyak, virágok csipkézete. Figyeld a történelemben,a jelenkorban és saját hétköznapjaidban a jószándék, szenvedély, hazugság, erőszak egymásba-mosódó vonulását: mindaz,amit  magában-véve rossznak, csúfnak, aprónak ismersz, oly harmóniává szövődik, mint a felhők vándorlása, vagy a hegykúpok láncolata.

Az életet úgy kell megérteni,mint egy zeneművet.Ha el tudsz vonatkozni mindattól a kellemes,vagy kellemetlen hatástól,melyet az élet dolgai, egyenként, egyéniségednek jelentenek: felismered a közös szépet a hullámok játékában és tested fájásaiban és az események váltakozásában és érzéseid,gondolataid árámlásában és mindenben.Mind más és mindig más és mégis mindig azonos.A dolgoknak ne a szerepét és hatását figyeld,inkább mintázatát és iramát:csak ezen az úton értheted meg az életet, természetet, embertársaidat és önmagadat.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/