"Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn
akar élni, anélkül, hogy tudná, a boldogság a meredély megmászásában
rejlik.

Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével
az apja ujját, örökre megragadja azt.

Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van
joga lenézni a másikra, amikor segít neki felállni.

Mindenkinek mond azt, amit
érzel, és tedd azt, amit gondolsz.

Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen
átölelnélek és imádkoznék, hogy lelked őre lehessek. Azt mondanám Neked, szeretlek,és nem tenném hozzá ostobán, hogy hiszen tudod...

Senkinek sem biztos a holnapja,

sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz.

Ezért ne várj tovább, mert sajnálni fogod a napot, amikor nem jutott időd egy
mosolyra, egy ölelésre...

Tartsd magad közelében, azokat, akik Neked a
legfontosabbak és súgd a fülükbe, mekkora szükséged van rájuk. Bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mond Nekik, sajnálom, bocsáss meg, kérlek, köszönöm...

Mond ki
a szerelmes szavakat!... A szavakat!... Mert senki sem fog emlékezni rád a titkos
gondolataidért!"

/Gabriel Garcia Márquez/