Nagy bátorság
kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát.
Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és
kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s
még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja
titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre,
nem tud meglenni nélküle.
A legfontosabb
dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek
érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben
vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám
azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel
lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak
eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly
szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a
hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán
nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben
majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok
nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
hát ez van...:)
gondolatok a szerelemről
a szeretetről...