Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

http://egyszervolt.hu/estimese/kepek/zoldkiralyfi1.jpg

 

Egyszer volt, hol nem volt egy királyfi, aki egy gardróbszekrény bal csücskében lakott. Boldogan élt, addig a napig, amíg kapott egy levelet.

Ezt a levelet egy királylány írta, és arra kérte, hogy találkozzanak, mert már nagyon vár rá.

A királyfi fogta magát, felkerekedett, és nekiindult a nagyvilágnak, hogy megkeresse a királylányt. Benézett minden ágy alá, minden bokorba, minden szögletbe, fölhajtotta minden asztal terítőjét, hogy alákukkantson.

De sehol nem volt.

Elment minden országba, és megkérdezett mindenkit, aki szembejött a keresztutakon, hogy nem tudják, hol találhatja-e meg a királylányt.

De senki nem tudta megmondani, hol lehet.

Ekkor megmászott minden hegyet, fölment minden felhőkarcoló tetejére, és hatalmas távcsővel pásztázta a világot, hátha meglátja valahol a királylányt.

De sehol sem látta.

Nagyon nekikeseredett. Nem találta meg a levél íróját. Így hát fogta magát, és visszatért a gardróbszekrénybe.

Ahogy kinyitotta, látta, hogy a királylány ott üldögél a bal csücsökben, és keservesen sírdogál.

Átölelte, és megkérdezte, hogy hol volt eddig? Hiszen ő mindenütt őt kereste.

- Itt voltam a gardróbszekrény jobb csücskében, és vártalak.

 

http://www.freewebs.com/countconkula/M&L%20Princess.JPG

Címkék: mese

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Kakuk Évi üzente 14 éve

Most Ilyen vagyok :((((
Szerettem volna valami frappánsat, de hááát.....viszont van itt egy szép kis vers Dsida Jenőtől....csak úgy....

A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz mátka volt,
vállán veréb ült, néha tíz.
Alant suhant, rohant a víz,
mint egy bolondos, bő regény,
hűtlen, makrancos vőlegény.
A felhő könnyű, ritka volt,
s az ég sötétkék tintafolt,
és csók a szél, mely átoson
a füstbe süppedt városon.
És akkor lopva jöttem én
a nyári lanka szőnyegén -
de sarkantyúm volt, rézveret,
az pengett s minden észrevett.
Egyszerre metsző lett a szél,
mint a süvöltő, fent acél,
az ég szuroksötétre vált,
a fűz letört, a víz megállt...

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu