Na igen!Megint egy hétvége,amikor annyi mindent kellene csinálni,és én mégis lopom Isten áldott napját!

Igen,felemás az érzésem....

Az történt,hogy a NSV elszegődött Budára.Két nap,sátorban alvással,főzéssel,fellépéssel...

Nem is akaródzott már nekem menni,de arra jöttem rá,hogy én annyira mulya vagyok,hogy nem tudok semmi jó kifogást találni,hogy kibújjak a "nemszeretem"dolgok  végzése alól.De ez mindegy,valószínüleg ez már nem fog megváltozni....Viszont,ha ígérek valamit,azt meg elvégzem,ha beleszakadok is!!!

Tudom,ez is az én bajom.

Szóval,mivel nem volt más,aki autóval tudott volna menni....na úgy kell nekem!

Na jól kipanaszkodtam magam,pedig végül is jól sikerült minden(többé-kevésbé).

Mégsem érzem a jól végzett munka örömét....és ez baj!

Valamit tennem kell....és fogok is!

Szóval ezek az én felemás érzéseim,kusza gondolataim,és holnap kezdődik egy cseppet sem kevésbé rázós új hét!

Dehát én egy túlélő vagyok,vagy mi?!

Mint ez a kis virág.(bár nem oly szerény!)