Elhaladunk a szívünk mellett, közvetlenül a fejünkbe lépünk be anélkül, hogy keresztülhaladnánk a szíven. A rövidebb utat választjuk. A szívet elhanyagoljuk, figyelmen kívül hagyjuk, mert a szív veszélyes jelenség.

A szív irányíthatatlan, és mindig félsz mindentől, ami irányíthatatlan. A fej irányítható. Benned van, és hatalmad van fölötte; szabályozni tudod. A szív nagyobb nálad, a fej benned van. A szívvel nem ugyanez a helyzet: te vagy a szívben. Amikor a szív felébred, meglepetten látod majd, hogy csak egy apró pötty vagy a belsejében. A szív nagyobb nálad, hatalmas. És mindig félsz attól, hogy elveszel valami hatalmasban.
A szív működése rejtélyes, és a rejtély természetesen aggodalmakat kelt. Ki tudja, mi fog történni? És hogyan fogsz megbirkózni vele? Sosem vagy felkészült, ha a szívről van szó. A szívvel váratlanul történnek a dolgok. Különösek a módszerei, ezért az ember úgy döntött, elkerüli, közvetlenül a fejbe megy, és a fejen keresztül tart kapcsolatot a valósággal./Osho/

„hagyni, hogy az igazságnak saját szava legyen - nem zavarni, nem színezni, nem irányítani, nem átalakítani valahogyan a saját meggyőződéseid szerint.
Amikor hagyod, hogy az igazság önmaga legyen, meztelen és új, nagy fegyelem születik benned - engedelmesség. Nagy rend támad benned.
Akkor nem vagy többé káoszban…”