Tudod,amikor jöttem ma hazafelé,teljesen feldobottan,mert remekül sikerült a mai apák-napi partink,azon gondolkodtam,hogy ezt most leírom ide.Csak a történést,hogy milyen szolgálatkészek a tűzoltók,akik nehéz munkájuk mellett eljöttek nekünk habot csinálni,Anci óvónénit,aki a motor és a legjobb munkatárs,a többi kollégát,aki szó nélkül,sőt lelekesen veti bele magát minden "agymenésünk" megvalósításába,a szülőket,akik partnereink minden dilibe,csak azért,mert jó így a gyerekeiknek,a gyerekeikkel.

Aztán beléptem az oldalra,és igen Évi,a te bejegyzésed láttam meg elsőnek,aztán elolvastam a Feriét is.(meg elolvastam a reggeli e-mailt)és akkor valamitől sírhatnékom (és írhatnékom) támadt.

És most azt akarom leírni,hogy köszönöm azokat az embereket,akik  körülvesznek engem,köszönöm,hogy ismerhetem őket,egyet-egyet barátomnak is nevezhetek.

Isten áldjon meg Évi,hogy itt vagy !