Huhhhh! Akkor most két lépéssel odébb állok és úgy nézem....

Válasz

Gregory Corso: De nekem nem kell a jóság

1.
Ismerem
a jóság különös dadáit, a betegeket csókolják, gondozzák az öregeket, és az őrülteknek
kandiscukrot adnak! Figyeltem őket, éjjel, sötéten és szomorúan tolókocsikat görgettek
a tenger partján! Ismerem a jóság hájas püspökeit, a szürke hajú öreg kis hölgyet,
a szomszéd papot, a híres költőt, anyámat, ismerem valamennyiüket! Figyeltem őket,
éjjel, sötéten és szomorúan ragasztgatták az irgalom plakátjait a kétségbeesés
erős oszlopaira.

2.
Ismerem
magát a Mindenható jóságot is! Szűzies, fehér lábánál üldögéltem, hogy bizalmába
férkőzzem! Csak kegyes dolgokról beszéltünk, de egy éjszaka megkínoztak azok a
különös dadák a hájas püspökök. Az öreg kis hölgy szöges kerekű kocsival átrobogott
a fejemen! A pap felhasította gyomromat, belém dugta kezét, és ezt kiabálta:
"Hol a lelked? A lelked!" A híres költő felcsippentett és kihajított
az ablakon! Anyám elhagyott! A Jósághoz rohantam, rátörtem az ajtót és meggyaláztam!
egy megnevezhetetlen késsel ezer sebet ütöttem rajta, és mocsokkal fertőztem be
mindet! Lecipeltem a hátamon - mint egy vámpír -a macskaköves éjszakába!
Kutyák vonítottak! Kandúrok menekültek! Bezárult minden ablak! Fölcipeltem tíz
lépcsősoron! Ledobtam kis szobám padlójára, mellé térdeltem és sírtam. Sírtam.

3.
De
mi a jóság? Megöltem a jóságot, de mi az? Jó vagy mert jó életet élsz. Szent
Ferenc jó volt. A háziúr jó. A nádpálca jó. S ha én azt mondom, hogy a parkban
ücsörgő emberek jobbak?
(Eörsi István fordítása)

Válasz

Ó, de szép! Köszi! :)

Mindenkiben el van rejtve a jónak egy szikrája. Néha igen hosszú időbe telik, mire előkerül.
/Mark Twain/

Válasz