Ekkor Almitra újra megszólalt mondván:
És a házasság, Mester?
Ő pedig e szavakkal válaszolt:...
Szeressétek egymást, de szerelmetek
ne váljék bilinccsé.
Legyen inkább olyan, mint a tenger,
melynek lelketek partjai között
ringanak hullámai.
Töltsétek egymás poharát, de ne igyatok
egymás poharából.
Osszátok meg kenyereteket, de ne egyétek
ugyanazt a morzsát...
Daloljatok és táncoljatok együtt, de
mindegyitek maradjon meg önmaga.
Mint a lant húrjai, mindegyik külön kifeszítve,
bár együtt zengenek, egy harmóniát.
Adjátok egymásnak szíveteket, de ne legyetek
egymás őrei,
Mert csak az élet tenyere foghatja át
szíveteket,
Éljetek együtt, de ne feszélyező
összetapadásban.
Mert a szentély oszlopai is úgy emelkednek magasba,
hogy távolságok vannak közöttük.
S a tölgy és a ciprus se tud egymás árnyékában
virulni.

/Khalil Gibran: A próféta/