Asztal és nem asztal, hosszú és rövid, jó és rossz, örök és mulandó

-- A kettős Nevezhetők tökéletesen vezetik az embert. És aki túllát

rajtuk: megpillantja a Nevezhetetlent.

   Ahogy a nappal és éjszaka feleződik a földgolyó körül, a nevezhető

kettősségek éppúgy feleződnek a különlévő lélek körül. Az alvásban,

halálban és elmélyülésben nincs nappal és éjszaka, és ahol megszűnik a

különlét, ott megszűnnek a nevezhető kettősségek is.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/