A képzelet köti össze az időbelit az időtlennel, éppezért tartalmai

felemásak: időbeli, változó megjelenési módjuk és időtlen, változatlan

lényegük van. A képzelet tartalmainak: egy vallási fogalomnak,

erkölcsi törvénynek, művészi alkotásnak megjelenési módja változik,

előbb-utóbb el is pusztul; lényege nem-keletkezett és nem-múló.

   A vallásokat, mítoszokat, jóslási módszereket az emberi képzelet

teremti, akár a műalkotásokat. Ami nem jelenti érvénytelenségüket;

sőt: érvényüket jelenti. Mert a képzelet, ellentétben az érzelemmel és

értelemmel, nem az időbeli világ esetlegessége szerint működik, hanem

az időtlennek törvénye szerint.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/