Illés Árpád festő barátomtól hallottam:

-A természetben nincs semmi ízléstelen.Sőt:még az emberi ízléstelenséget is helyre-javítja.Nézz meg egy villamoskocsit:sárgára kent,otromba skatulya.De ha a hegyről nézed a várost,a színek egymáshoz illeszkednek és a mozgó kis sárga villamosok is gazdagítják a látványt. Vagy vegyél egy ronda csillárt,amilyet a legtöbb polgári lakásban láthatsz: vidd ki az erdőbe,ásd el a földbe a gyökerek közé,menj érte néhány hónap múlva és meglátod,hogy a természet megszépíti,amennyire csak lehet.

Tőle és más festőktől hallottam ezt is:

-Érdemes szemlélgetni a nyirkos,romló falakon alakuló foltokat, repedéseket. Szebb rajzok,szebb színcsoportok nincsenek sehol.A foltok tömör,vagy széthulló formái,a repedések vaskos, vagy ezerszálkájú vonalai oly teljes harmóniájúak,amit az emberi művészet csak legtisztább korszakaiban ér utól.S a legtöbb változatú színnek,a szürkének zöldes,kékes,sárgás árnyalatai,vörösek,tompa-zöldek, rozsda-színek,mindig egyszerű és hatalmas harmóniában.De az emberi szem vásári lim-lomhoz szokott és nehezen igazodik az isteni-széphez.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/