Az ifjú arc,váltakozó vidám és szomorú tündéreivel:mozgalmas,szikrázó,örvénylő,csábító szépség.

Az öreg arc,szilárd formáival,a ráncok egyenletes hálózatával:nem csábító,önmagában-való,fenséges,nyugodt szépség.

A mai embert az érzékiség rángatja,csak a csábító-szépséget ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.

S többnyire el is rútítják ifjú arcukat,nemiségük plakátját formálják belőle;s elrútítják öreg arcukat is,mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/