A teljesség megbomlásának fő-formája,hogy nő és hím lesz belőle.

A nőség vagy hímség felé még csak közeledő kisgyermek éppúgy teljes,mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény,aki a nőséget és hímséget egyesíti,a változatlanba oldja.

Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul,éppígy csonka a nő-lélek és férfi-lélek.A nő nem ismeri a világosságot,a férfi nem ismeri a meleget.A nőből hiányzik az igazi teremtő-erő,a férfiból az igazi éltető-erő.A nő,ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik,csak azt fogja fel belőle igazán,ami benne mozgalmas,eleven-pezsgésű,esemény-szerű;a teremtés templomát úgy tekinti,mint egy uzsonnázó-helyet,pletyka-sarkot.A férfi,ha az emberi tenyésztés édes játékaiba és meleg meghittségébe helyezkedik, elhomályosúl,elgépiesedik;az élet templomát úgy tekinti,mint alkalmat a kényelemre.A nő oldottan lebeg az élet mozgó,forró áramában és csak arra figyel,ami szerves összefüggés, tenyészet,enyészet;a férfi zártan, határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli.

Ha egy férfi olykor átlát egy nő lelkébe,vagy a saját férfilénye alatt rejtetten létező nőt figyeli:látja,hogy vöröses félhomályban az egymásba-mosódó,alaktalan dolgok csíraként, forró lüktetésben élnek;ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek,vagy önmaga rejtett férfi-lénye:látja,hogy kékes-szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve,szobor-szerüen.

A nő,ha dolgozik,munkájába örömeit-bánatait,egész világát belesugározza;a férfi,ha dolgozik,munkája minden mást elfüggönyöz előle.A nő,ha kártyázik, feloldódik a játszó-csoportban és nyerni a játszóktól akar;a férfi,ha kártyázik,ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar.A nő,ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jó-szívvel feléd nyújt,szinte önmagát bontotta fel,saját érzésvilágából nyújtja feléd azt,ami belőle téged illet,a  férfi ha jó-szívvel étellel kínál,örül,hogy neked is adhat abból,ami az övé.A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével,a férfi a szeretett nőt a saját lényéhez akarja fűzni mennél szorosabban.A nő a szerelemben életének mámorrá-teljesülését keresi;a férfi a szerelemben a mámor zárt,folyton-fokozódó egészét keresi.

A nő és férfi igénye nem fedi egymást;éppezért a nő kiegészítője nem a kiváló,teremtő férfi,hanem az arszlán,aki folyton sürög és a nőt magával-sodorja,újra meg újra elkápráztatja,míg ez a kettős röpködés végül családi biztonsággá higgad;s a férfi kiegészítője nem a kiváló,éltető nő,hanem a bűbájos,aki a férfi érzékeit fel tudja pezsdíteni s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni,s ráadásul át tudja venni az illető férfi meggyőződéseit,kedvteléseit,terveit.Minthogy a nő ritkán találja meg egy-személyben az arszlánt és családfőt,s a férfi a bűbájost és alkalmazkodót,innen a sok csalódás.

A férfi lénye kemény mag,a nő lénye csupa vonatkozás.A családi,vagyoni és egyéb körülmény a férfinál:életének formálója;a nőnél:maga az élet.Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán,ha körülményeitől mentesen,magában véve vizsgáljuk,egy nőt akkor,ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük.

Ha egy nő regényében az "idális férfi" szerepel:nagy nőhódító,tökéletes családfő, bátor és határozott cselekvő,bármihez kiváló tehetsége van,de nem tudjuk,a sok kiválóság hol fér el benne,mert lénye nem több,mint egy felöltöztetett férfi-arcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában.S a férfi regényében szereplő "ideális nő" csupa rózsaszín finomság és arany okosság,de egyetlen igazi vonatkozása,hogy tűzön-vízen át szerelmes a férfi-hősbe,akivel önkénytelenül azonosítja magát az író is,az olvasó is;oly talajtalanúl lebeg a világban,mint a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.

Melyik ér többet:a nő,vagy a férfi?Mindegy.Bármelyik elérheti a legvégsőt:a teljességet.De mindegyik más módon:a férfi a saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá,teljessé;a nő,mint egy puha melegség,száll a végső,puha,meleg fészekbe.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/