Ami az úton el nem indult,vagy ami az út elején van-a kő,a csecsmő-még nem szerzett magának semmi kincset és önmagában véve szeretetreméltó.S a teljességbe érkezett lény,aki szerzett kincseit már magába-olvasztotta és éppúgy nincs semmije,mint a kőnek,vagy a csecsemőnek:szintén önmagában-véve szeretetreméltó.S a még el nem indult,s a már megérkezett: azonos.

A gyarapodás útján járó embert,aki félig-megszerzett,csonka kincsek alatt roskadozik,csak az idétlen kincsek csábereje okozta tévedésből lehet szeretni,vagy rokonság kapcsán,vagy részvétből,vagy a végtelen szeretet hőfok-nélküli,tökéletes egykedvűségéből.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/