Szia blogom!

Ma annyira elfáradtam,mert csodás napom volt,hogy már írni sincs kedvem.Pedig leírnám-ha szavakkal leírhatnám-hogy milyen az,amikor sok kis gyermekarcon izgalom fénylik,tele várakozással,játékkal.Az óvónéni szíve pedig megszakad megint,(de büszke is egyben)mert elenged maga mellől néhány gyereket,akik a keze alatt lettek igazi kis emberkékké és mindet szereti valamiért...mert iskolások lesznek....

Szóval évzáró volt az oviban.És a nagycsoportosaimmal,meg a középsősökkel gyermeklakodalmast JÁTSZOTTUNK.Sajnos tényleg nem tudom leírni az érzést......

Klasszikus: A királylány megcsókolta a békát. A béka gyönyörű herceggé változott. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.

1. variáció: A királylány megcsókolta a békát. Ő is békává változott. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2. variáció: A királylány megcsókolta a békát. Ő is békává változott. A világ kitaszította őket. Boldogtalanul éltek és meghaltak.

" Nem baj hogy lassan haladunk, mert nem biztos, hogy jó irányba megyünk ... "

"Sose vitatkozz idiótákkal. Lesüllyedsz az Ö szintjükre, és ott
legyőznek a rutinjukkal."

 ....hogy annyi mindent szeretnél leírni,hogy azt sem tudod mihez kezdj,aztán úgy döntesz,inkább nem írsz semmit????

Hát én most így vagyok!!!!!!:D:D:D

Helyette:Igy nézett ki a "habozás" az oviban!:

Ha megfigyeled,a főnök keze benne van......:D:D

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át
szánalmasan bõgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is
tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis
ideje már betemetni nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.

Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba.

A múltba azért pillantunk vissza, hogy a jövőbe láthassunk. A múltból a jelenen át vezet a jövőbe út. A JELEN-ben javíthatjuk csak a múltból a jövőbe vezető irányt. Csak a jelenben helyesbíthetünk. A múltat ezért őszintén kell mérlegelnünk. Beismerni tévedéseinket, hibáinkat, mulasztásainkat. Aki a múltját meghamisítja, önmagát csapja be. Aki a nemzetét hamisítja, az a nemzetet. Ez a nemzet sokat tévedett, sokat mulasztott, de nevében még többet mulasztottak, tévedtek és kárt okoztak
Történelmünkben nem azért keressük, ha igaz szívvel és éles elmével keressük az igazságot, hogy valami szépet és dicsőt bizonygassunk, nem is azért, hogy tragédiáinkért másokat tegyünk felelőssé, hanem a tényleges igazságért.

Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tûnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.
Édesapja szakács volt. Kézenfogta õt és elvitte a munkahelyére.

Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett bennük a víz, az egyikbe sárgarépát, a másik fazékba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott.

"A lelki érintkezés lehetséges, de a közlés nem. Ezt a kezdet kezdetén meg kell érteni. A lelki közösség egy teljesen más dimenzió: két szív találkozik, ez már egy szerelemi kapcsolat. A kommunikáció fej és fej között zajlik, ez a fajta érintkezés viszont szív és szív közt – így hát ez egy érzés. A kommunikáció tudás: pusztán szavakat adhat, pusztán szavak hangzanak el, és így pusztán szavak érkeznek és hatnak.

Előjáték:délután bementem a színházjegyekért,ami szerintem péntekre szólt.Kiderült,hogy csütörtökre.És a lányok nem öltek meg.....(egy érzés kerülgetett,hogy nem is lesz meg a jegy,ehhez képest milyen jó volt,hogy van,de egy nappal korábbra!:D:D)

A legfurcsább,hogy vannak napok,amikor egyszerűen nagyszereűen mennek a dolgok.Hogy mitől?Attól,hogy nagyszerűnek gondolod magad?vagy attól gondolod magad nagyszerűnek,mert megoldottál valamit?

Egy csomó okosságot olvasok,hallok,látok,érzek,tapasztalok.....és nagyon érdekes következtetéseket vonok le a magam számára.Egyszerűen figyelem az embereket.Azt,hogy mindenki más,persze, tudom rég.Most mégis mintha másképp néznék...Nem tudom jól fogalmazom-e meg:de olyan az egész,mintha nem vagy pontosabban kevesebb érzelemmel szemlélnék.Szóval nem vagyok dühös,szomorú,elkeseredett..../most,hogy írom azt látom csupa negatív érzelem hiányzik:),illetve nem:)/Lehet,hogy ezt hívják úgy:elfogadni???