Emlékszel még?

Emlékszel még?

Mikor tél ült a tájra,

És zúzmarát lehelt a szél,

S mint érzékeny szeretőt a kar,

Úgy ölelte ágát a dér.

Mikor a kandallóban izzott,

És dalt dúdolt az ág,

Melyen nem is oly régen,

Még fakopács kalapált.

Emlékszel még?

Mikor a didergő rügyek

Hírül hozták, hogy kél a tavasz,

Mikor tiszavirág szerelmünknek,

A tél múltával vége szakadt?!

Mikor tovatűnt a bánat,

Távolban halkuló hattyú ének,

Végtelen magányra lelve,

Tükrén a tó kék vízének.

Emlékszel még?

Mikor ismét arcodba fújta,

Rőt aranyát a szeptemberi ősz,

Mint mélyre gyűrt fájdalmat,

Mit feltépett sebek hegei őrz,

És borzolva bús fűszálak raját,

Keringőt lejtve moccant a szél,

Szerelmet álmodva a fakó avar alatt,

Neveddé olvadt a novemberi jég…