1

Ádázul hánykolódva, megsemmisülve hevert a padló repedezett felületén. Akár egy darab hús. Akár, egy székre dobott, használt rongy darab, vagy ruhadarab. 
Az érzelmei kiismerhetetlenül tengődtek a lelkében. Ezek után mi legyen? Mit tegyen? Merre menjen, vagy kitől kérjen segítséget? Pénze nincs, kapcsolatai nincsenek és nem mondhatja el senkinek ezt a megalázó titkot. 

Gondtalan vasárnap reggelre ébredt Jen Cample, a fagyos, szeles Londonban. 
Édesanyja, Ellie Cample, gyönyörű, magabiztos és erős nő volt.

A lány sosem hitte volna, hogy szüksége lehet, olyasfajta bánásmódra, mint amit utólag megkapott. Eltévelyedett lélek volt. Egyedülálló, olvasgató, csendes lány. Nem szerette az emberek közelségét. Nem szeretett a figyelem középpontjába lenni, mígnem meg nem ismerkedett, egy fiúval, Péterrel, aki teljesen megváltoztatta eddigi életét. Péter gyengéd volt, író és mégis a társaság középpontja. Kicsiny albérletébe járt a lány, hevesen szeretkeztek, egymás testét csókolgatva hemperegtek az ágyban naphosszat.

A kormos háztetők és a lebegő, füstös felhők alatt, a sokaság között, megjelent egy különleges jelenség. Első ránézésre, afféle habitusú nőnek tűnt, akihez hozzászólni is csak úgy lehet, ha megfizeted a levegőt. Sokan mégsem tudták kivel állnak szemben. Hiába a csinos külső, a tökéletesen megfizethetetlen test és kisugárzás, a titkok sötét felhőbe rejtették meztelen barna szemeit. 
Annyira egyértelműnek tűnt, hogy egy ilyen nő életéről nem lehet hírt hallani.

                                                            1. fejezet

Mi mindent kell tennie egy hívő keresztény lánynak? Még belegondolni is fárasztó, hogy mennyi nyavalya van vele. Vasárnapi istentisztelet, esti imák mormolása, a szüzesség házasságig való megtartása, tisztességes magatartás, ékesszóló beszéd és ünnepi rituálék. Rémesen unalmas tud lenni, ha az ember minden egyes napját ebben éli meg. Viszont van ennél sokkal unalmasabb és kiábrándítóbb élmény is.

A családi napot követően a kedélyek lenyugodtak. Zsófi továbbra is Szeged egyik félreeső negyedébe, Tarjánba járt Annához, és Rebekához, mivel ott laktak. Mindig kiültek egy padra, a közelben és zenéltek, beszélgettek. Lia is eljárt olykor. Zsófi továbbra is próbálkozott közeledni hozzá, de Lia azzal a kifogással állt elő, hogy nem lenne a legjobb itt nyalniuk falniuk egymást, a másik két lány előtt. Így hát feladta. Úgy volt vele, hogy csak akkor lesz valami köztük, ha ő akarja. 
Lia meglepően sokat volt szobafogságban, mivel az anyja kissé rossz szemmel nézte, hogy sokáig elmarad, amikor Tarjánban van.

A családi napot követően a kedélyek lenyugodtak. Zsófi továbbra is Szeged egyik félreeső negyedébe, Tarjánba járt Annához, és Rebekához, mivel ott laktak. Mindig kiültek egy padra, a közelben és zenéltek, beszélgettek. Lia is eljárt olykor. Zsófi továbbra is próbálkozott közeledni hozzá, de Lia azzal a kifogással állt elő, hogy nem lenne a legjobb itt nyalniuk falniuk egymást, a másik két lány előtt. Így hát feladta. Úgy volt vele, hogy csak akkor lesz valami köztük, ha ő akarja. 
Lia meglepően sokat volt szobafogságban, mivel az anyja kissé rossz szemmel nézte, hogy sokáig elmarad, amikor Tarjánban van.

Szeged utcáit ragyogó napsütés ölelte körbe. Az Árkád, már reggel is tömve volt rohanó emberekkel, az utak száguldozó autókkal, és a buszmegállók, munkába induló, fáradt, megnyúzott sorstársakkal. Azt hinnénk, hogy nem lehet kiemelni ebből a tömegből, akárcsak egy embert is, hiszen mindenki egyenrangú. Viszont valahogy el kell mesélni valamit, ha a szükség úgy kívánja.Szabó Zsófi, megjegyzem a történetem főszereplője, ha úgy tetszik főhősnője, aznap reggel kábán, nyafogva és idegesen ébredt.