Szeged utcáit ragyogó napsütés ölelte körbe. Az Árkád, már reggel is tömve volt rohanó emberekkel, az utak száguldozó autókkal, és a buszmegállók, munkába induló, fáradt, megnyúzott sorstársakkal. Azt hinnénk, hogy nem lehet kiemelni ebből a tömegből, akárcsak egy embert is, hiszen mindenki egyenrangú. Viszont valahogy el kell mesélni valamit, ha a szükség úgy kívánja.Szabó Zsófi, megjegyzem a történetem főszereplője, ha úgy tetszik főhősnője, aznap reggel kábán, nyafogva és idegesen ébredt. Tudta, hogy ma van az a reggel, amikor be kell járnia  várost, hogy munkát találjon. Na hát most, őszintén, kinek van kedve, hétfő reggel, álmosan, négy órányi alvás után munkát keresni? Közlöm senkinek. Amint felpillantott a plafonra,retinája meglátta a fényáradatot, magára húzta a takarót és káromkodásba kezdett. Igen. Ő ilyen lány. Ha akar káromkodik, ha akar, nem kel fel, és ha nagyon nincs kedve megmozdulni, egy hétfői, keddi vagy akár szerdai napon, nem teszi meg. A korholás persze elmarad.Vagy mégsem? Ha a szülei éppen dolgoznak, elmarad. Ha viszont az édesanyja, éppen otthon van, természetesen nyolc órakor már fel kell pattannia és kikukáznia a macska piszkot az alomtálból. A porszívózásról, az ételmaradékos tányérok, edények kimosásáról és a vécé sikálásról ne is beszéljünk.Miután nagy nehezen fel kelt a hősnőnk, szükségét érezte, hogy megmossa az arcát, a csodálatosan NEM antik fürdőszobában. Igen! Ahol még a tükör is koszosabb volt mint a filmekben. Majd elment vécére. A vécén ülve, azon agyalt, hogy mit fog mondani az esetleges főnököknek. Lévén, hogy senki nem volt otthon, rá is kezdett a hangos beszédre. "Jó napot kívánok! Szabó Zsófia (kézfogás) Szeretnék a felkínált munkakörre jelentkezni, hoztam az önéletrajzom!". Persze minden egyes próbálkozás közepette csorgott a pisi a vécében. Majd eleresztette magát. De ki hallotta? Zsófi korántsem volt tökéletes. A haja nem akart megnőni, miután egy bolond elmebeteg pillanatában levágatta, mivel azt hitte, attól annyira nagyon leszbikusnak fog tűnni, hogy mindenki őt fogja bámulni és bekerülhet abba a menő, elit társaságba, ahová egyébként esélye sincs "pályázni. Azóta is egy-két centit nőtt, és ez a tényező késztette magányos estéin, önmarcangoló sírásba. Hosszú, derékig érő, természetes vörös hatású hajat akart. Persze ezt is feleslegesen. Ő lett, volna az utolsó, akinek ez a haj Hollywood-i sztár korona ként áll. Most egy csimbókokban álló, fekete, de már lenőtt, nyomokban vöröset tartalmazó frizurával élt együtt. Ami megszárítva, úgy festett, mint egy oroszlán sörény. Ez korántsem áll a közel a tökéleteshez.De van tökéletes ember? Végül reggelizés közbe, ami nem hétfogásos, villás reggeli volt, egy milliárdos, üzletember édesapa szomszédságában, a tizenkét méteres asztalnál, elhatározta, hogy mégsem keres munkát. Volt egy barátnője, a neve Lia, vele kellett elmennie az általános suli családi napjára. Beszéljünk a baráti szálak közelségéről. Ez a bizonyos lány, nem csak barátnő, barátnő volt, hanem, A barátnő. Igen, főhősnőnk, Zsófi kóstolgatta a lányokat. Bár Liában semmi lányos nem volt. Se idomai, se arc, se smink, se lányruha. A lány, tulajdonképpen egy fiú volt. Egy sápadt, vézna, fogszabályzós fiú, aki heherészett, mint egy díszpinty.Igazából nem is voltak egy pár. Lia alig közeledett Zsófihoz, Zsófi pedig hiába próbálkozott, maximum megpuszilni tudta a barátnőjét. Anna, Zsófi zenésztársa, a gitáros, már fél órával előbb megérkezett az iskola elé, a játszótérre, hogy próbáljanak a fellépés előtt. Zsófi torka száraz volt, a haja borzalmas, és a ruhája még undorítóbb. Úgy érezte magát, mint egy  hajléktalan, aki énekelni próbál, háromszáz, kritikus ember előtt. Anna behangolta a gitárt, ameddig Zsófi megpróbálta bemelegíteni a hangját, de kissé feszélyezte, hogy a szomszéd padról, felsőbb évesek nézik. A lámpaláz  léküzdése, nehezebb volt, mint hitte. Anna próbálta meggyőzni, hogy őket ez nem érdekli, és, hogy nincs jobb dolguk, mint velünk foglalkozni, de nem sikerült. Rágyújtottak egy cigire,hogy oldják a feszültséget.- Szerinted nagyon elbasszuk? - kérdezte Anna, kettő slukk között. Zsófi hallgatagan nézte a felsőbb éveseket. - Hát ha bent is ilyen szar lesz a hangom, akkor ja.- Mikor jön Lia? - Nem tudom. Azt mondta, hogy az öccsére kell vigyáznia, és utána jön. Tuti megint kinyírja magát a biciklin.- Szívjad már azt a cigit, mert már csak húsz percünk van. - Utasította Anna és már a kezében is volt a gitár. A szóló bezengte a környéket, Zsófi, állítólagosan gyönyörű hangjával együtt. A felsőbb évesek, most már nem is beszélgettek, inkább irigykedve figyelték a párost. Majd tapsolni és vigyorogni kezdtek. - Szerintem menjünk, ennél jobb már úgyse lesz. - Ajánlotta fel Anna. - De basszus, és mi van, ha megbotlik a nyelvem és mindenki kiröhög? Mi van, ha elrontom a szöveget, vagy senkinek sem tetszik a hangom?- Zsófia bazdmeg! Kurva jó hangod van, és csak nyugi. Nem fogjuk elrontani, jól begyakoroltuk.- Ezzel a biztatással beindultak az okker sárga, szép emlékeket őrző iskolába. Anna húga azonnal letámadta nővérét és Zsófit is egyben. - Hallod Zsófi, látom a fejeden, hogy félsz, de most meg ne próbálj elmenni. Lia is nemsokára jön, ő is tuti megnézi. Mindjárt ideérnek Noémivel. - Hogy mi? Milyen Noémivel? Nem otthon van az öccsével? - Zsófi annyira lesápadt, hogy eddig is a fehér volt az ismertető jegye, de lassan inkább egy hullára hasonlított. Réka, a kis ugrándozó, édes lány pedig elszégyellte magát.- Nem mondtam semmit! - bújt meg nővére válla mögött. - De mondd el, baszdki! Mit hazudozik itt Lia? Komolyan megfojtom. - Hát, csak felhívott és mondta, hogy sietnek, kérdeztem kivel, erre mondja, hogy Noémivel vannak az Árkádba, pólót keresni. - Aha. Oké, köszi, most már tudom hányadán állunk.- Nyugi már! Nincs gáz. Kiállunk, és megcsináljuk. Ha látja Lia, látja, ha nem, nem. Így járt.- A barátnője megnyugtatta, mindig képes volt rá. Eljött a nagy pillanat, csak, hogy elcsépelt klisékben beszéljek. Zsófit és Annát kiszólították a színpadra. Anna leült egy székre és itt jött a bal jóslatok sorozata. Anna nem kapott mikrofont, így a kíséret szinte alig hallatszott. Zsófi amint meghallotta, hogy a közönség nem hallja a gitárt, kétségbeesetten nézett barátnőjére, de ő sem tudta megnyugtatni. Egy választás volt, előadni, akármi lesz. "Sweet about me" - ez lett volna a szám címe. Szörnyű lett. Zsófi hangja elcsuklott, és az előadás végére, Anna is kicsit belerontott a gitárba. A közönség azért tapsolt. Zsófi szinte életében nem örült még semminek, mint annak a kevés tapsnak. Akár megérdemelte, akár érdemtelen volt. Liának se híre, se hamva,még a végére sem. A csalódottság kezdett eluralkodni Zsófin. Felrohant az emeleten lévő lány mosdóba és bosszankodott egy sort, a mocskos, vécé deszkán,és a szét dobált vécé papíron. Nem elég, hogy így elrontottak mindent, még pisilni se tud. Cigit akart, Liát és, hogy végre kikerüljön ebből a suliból, ahol mindenki kiröhögheti. Kiérve, látta, ahogy jön Lia és az állítólagos Noémi, akivel árkádozni jár, e helyett. Kissé rosszul érezte magát, mert mintha Lia bujkálni próbálna, a helyett, hogy szabadkozva a nyakába ugrana. De nem érdekelte, Anna és ő, meg egy Betti nevű lány elindultak feléjük. Mivel már mindenkinek erős nikotin hiánya volt, elindultak a négy ház közé, egy lépcsőházhoz. Zsófinak megakadt valamin a szeme. Noémi meglepően fiús volt. Akárcsak Lia. Bár hosszú haja volt, amit összefogva hordott, ezerszer jobban állt, neki ez a stílus, mint a barátnőjének. Mi jöhet még? Gondolta magában. És lám lám, a meglepetések sorozata folytatódott. Azok ellenére, hogy Lia nem tűnt túl boldognak, hogy láthatja őt, megajándékozta egy nagyon szép nyaklánccal, amin egy kis teknős medál volt, Zsófi kedvenc állata. A lány hálálkodva szorította barátnőjét és csókolgatta, bár ezt kissé viszonzatlanul tette. Nem értette, miért kell ilyen ridegnek lennie, ha állítólag szereti. Miután eltűnt a nagy bűvkör, ami elárasztotta az ajándékot megkapva, újra szemügyre vette Lia barátnőjét, Noémit. A lánynak kreol bőre volt, villogóan fehér fogsora, szexi macsós mosolya és nagyon jó cuccai. Nehéz volt nem ránézni. Sötétbarna haját, laza, összedobott kontyban hordta, úgy, hogy még egy két hajszál is kilógott oldalt. Fekete felső, farmer, gatya lánc, és egy fekete DC cipő, amiben reggae-s cipőfűző villogott. Nem semmi, gondolta Zsófi elismerően. Viszont úgy döntött kissé visszafogja magát, hiszen ha Lia észreveszi ezt a nagy érdeklődést bajba kerülhet. Nem ment. Épen azért, mert Noémi akaratlanul is felhívta magára a figyelmet. - Kértek cigit? - ajánlotta fel nagylelkűen, miközben mindenki tudta, hogy neki is pénz. Gazdagnak tűnt, ezért Zsófi is elfogadott egy szálat, miközben Annával énekelgetett. Mikor megunta az éneklést, mesélni kezdett a régi kapcsolatairól és szexuális élményeiről, ami nem mindenkit érdekelt, de ő nagy lelkesen, vihorászva elkotyogta. Akkor még nem, de később kissé szégyellte is magát ez miatt. Miután mindenki elszívta a cigit, véget ért a nagy banzáj és a társaság szétszéledt. Zsófi otthon nem tudta eldönteni, hogy tényleg ennyire megfogta Noémi, vagy csak hallucinál, de végül elnapolta a dolgot és Liára koncentrált, hiszen mégis csak ő a barátnője.