1

Ádázul hánykolódva, megsemmisülve hevert a padló repedezett felületén. Akár egy darab hús. Akár, egy székre dobott, használt rongy darab, vagy ruhadarab. 
Az érzelmei kiismerhetetlenül tengődtek a lelkében. Ezek után mi legyen? Mit tegyen? Merre menjen, vagy kitől kérjen segítséget? Pénze nincs, kapcsolatai nincsenek és nem mondhatja el senkinek ezt a megalázó titkot. 

Gondtalan vasárnap reggelre ébredt Jen Cample, a fagyos, szeles Londonban. 
Édesanyja, Ellie Cample, gyönyörű, magabiztos és erős nő volt. Bár az utóbbi időben, hatalma kezdett gyengülni, hiszen férjét, Jen apját, el kellett veszítenie, egy éve motorbalesetben. Jen igazán jól kezelte a szörnyűséget. Bezárkózott egy napra a szobájába, hallgatag volt, senkit nem méltatott arra, hogy hozzá szóljon, végül, teret adott az embereknek. Ez a rövid gyász semmi mással nem magyarázható, minthogy a férfi kiskorától kezdve érdemtelennek tartotta Jent, akárcsak arra is, hogy hozzászóljon. A lány ezt nagyon megjegyezte. Az ember nem felejt el ilyen dolgokat. Ellie ezt nehezebben kezelte. Nehezére esett túllépni a férjén és folytatnia az életét. 
Jen úgy gondolta, ha az anyja tovább lép, talán ráakad arra az emberre, aki számára a legtökéletesebb és kiegészíti, rideg és parancsoló természetét. Hiába teltek el hónapok, a nő nem nagyon kereste férfiak társaságát. Miközben Jen annál inkább.
Nehéz volt vele, főleg az elején. Ellie hiába parancsolt rá, hogy nem mehet el bulizni, a mindössze tizenöt éves lány, anyja tiltása ellenére csak úgy halmozta, egymás hátára a bulikat. Drogos barátok, alkoholista barátnők, akik mind egy rúdon lógva, bugyiba keresik a pénzüket. Jen számára ez annyira felnőttes és érdekes viselkedés volt, hogy mindössze az erkélyről kellett lemásznia, hogy tapasztalhassa. Ellie már a rendőrségen is túljutott. Minden szombat este bedrogozva, hulla sápadtan hozta haza a lányát, nehogy egy kórházban kössön ki. Ezen a vasárnap reggelen is, egy hasonló éjszakai buli másnaposságát élvezte. Ernyedt karokkal feküdt az ágyban, tépett, szőke haja, csupán nyomokban látszott ki a paplan alól. Felkelve, rémüldözni kezdett, fogta a fejét, és szörnyülködve nyugtázta, hogy az összes fekete szemfesték beborította a párnáját. Nem volt kedve lemenni a hallba. Ott várná az anyja, fürdőköpenyben és papucsban, az ebédlőasztalnál és újságot olvasva, feltekintene a szemüvege alól, hogy számon kérje őt. Vagy talán bezáratná valami apáca zárdába? A rémálmot elhessegetve inkább feltápászkodott az ágyból, és csoszogva elindult a konyhába. 
- Hányszor megmondtam kicsim, hogy fogd össze azt a hatalmas loboncodat, mert ettől a szörnyű színtől, megállás nélkül hullik! Nem vagy rá képes? - Jen fáradtan nyitotta ki a hűtőt, anélkül, hogy az anyja felé fordulna. A hűtőben semmi ehetőt nem talált, bár a sok drog már kiette gyomrát és lassan rá sem tudott nézni az ételre. Viszont valami szemet szúrt, ami általában nem szokott otthon lenni. 
- Minek itthonra sör? - Fordult meg a lány, kezében tartva egy doboz jéghideg sört. Flegma arckifejezése azonnal átváltott, döbbenetbe. Mintha egy kőszobor állt volna a konyha közepén. A hideg frissítő köré kapaszkodó ujjak kezdtek lefagyni és milliméterenként megjegesedni. A lány mégsem mozdult, csak bámulta az anyját és egy ismeretlen férfit, az oldalán. 
- Ne légy már ennyire szótlan! Gyere ide, gyere kicsim! - Jen bizonytalanul odatámolygott az asztalhoz. A férfi magas volt, kissé testesebb, mackósabb és körszakállas. Szürke szeme annyira ridegen ragyogott, hogy Jent kissé feszélyezte az ittléte. 
- Szia! Jen, igaz? Én Lucas vagyok, anyukád barátja. - mosolygott a körszakállas bohóc.
- Aha. Örvendek. - Felelte, annyi teherrel a hangjában, amennyi csak kitelt tőle. Szemeivel a konyhába invitálta az anyját, hogy okosabb legyen.
- Ez meg mit keres itt? Az új pasid? Ilyen gyorsan letettél apáról? Áh, ne! Ne is válaszolj! Ha le is tettél róla, akkor legalább, miért nem egy olyan pasassal szexelsz, aki illik hozzád?
- Ne beszélj így! - Intette csendre, hűvösen az anyja. 
- Úgy beszélek, ahogy akarok, miután tegnap hazarángattál az évszázad legjobb bulijáról. - Hőkölt hátra Jen füstölögve. 
- Ide figyelj! Befejeztük ezt a játékot! Kiírattalak az iskolából, ma reggel. Szerencsére, el tudtam érni Mrs Hemptont, hogy megbeszéljük a részleteket. - Jen meredten nézte az anyját. 
- Hiába hisztizel, nem érdekel többé, hogy mire vágysz. Elegem van ebből! Lucas pedig mindenben támogat, hogy megneveljünk téged.
- Megneveljetek? Ácsi, azért kicsit messzire mentél! Nekem ez a hapsi, nem az apám! Te nevelhetsz, de ő hozzám se szóljon, mert nekem az apám meghalt!
Ellie megrovó pillantással figyelte a lányát. Nagyokat sóhajtott, csípőre tette a kezét és felvázolta az új családi idillt.
- Nincs hétköznap, se buli, se barátok, se könyvtár. Nem mehetsz sehová. Hétvégén; pénteken, és szombaton elmehetsz bulizni, de megadott időpontra kell hazaérned, ami nem hajnali három óra lesz. Végül, ugye mivel kiírattalak az iskolából, magántanuló vagy, és kutya kötelességed minden nap itthon ülni, és tanulni. Nincsenek drogok, nincs pia és nincs szex. Világos? - Jen arca, csont fehérré vált. Nem hitte komolyan, hogy az anyja egyszer a sarkára áll és bevezeti ezeket a dolgokat. De úgy tűnik, Lucas csodásan befolyásolhatóvá tette. 
Kiment Lucáshoz, és színpadiasan megölelte a férfit. Sajnálatos módon eltervezetlenül is teli találattá vált, mivel a kicsi Jenen nem volt más, mint egy szatén hálóruha, ami annyira rövid és annyira áttetsző volt, hogy Lucas szinte vöröslött, a lány " forró ölelésétől ". 
- Üdv, a családban Lucas bácsi! Imádni fogjuk egymást. - Füllentette színpadiasan Jen, majd feltrappolt az emeleti fürdőbe. A szeret megjátszása, valóban elérte a megfelelő hatását. Ellie észrevette, hogy Lucas zavarba jött a lánya testétől, és ez egy kissé elgondolkodtatta. Talán mindez arra volt jó, hogy megmutassa neki, hogy ki az úr a háznál?
A fürdő légtere vészesen kisebbnek tűnt, ahogyan egyre csak levegőért kapkodott a lány. Mit fog most tenni? Bezáratják ide, se buli, se barátok, se drog. Mit tegyen? Máshonnan nem tudja megszerezni a drogot, és ha nem jut ki innen, elvonási tünetei lesznek, és megőrül. A tükörből egy sápadt, szinte már anorexiára fogyott, tépett, hidrogén szőke hajú lány nézett vissza rá. Gyönyörű kék szemekkel és mosollyal. Amit viszont, már jó ideje nem látott tőle senki. Elhatározta, hogy bár vasárnap délelőtt van, összeszedi a cuccát és megpróbál elszökni. Annyira csak nem lehet nehéz, ha eddig is sikerült.