A kormos háztetők és a lebegő, füstös felhők alatt, a sokaság között, megjelent egy különleges jelenség. Első ránézésre, afféle habitusú nőnek tűnt, akihez hozzászólni is csak úgy lehet, ha megfizeted a levegőt. Sokan mégsem tudták kivel állnak szemben. Hiába a csinos külső, a tökéletesen megfizethetetlen test és kisugárzás, a titkok sötét felhőbe rejtették meztelen barna szemeit. 
Annyira egyértelműnek tűnt, hogy egy ilyen nő életéről nem lehet hírt hallani. Semmi pletyka, semmi újdonság a magán életéről, a családjáról vagy a barátairól. De ez közel sem véletlen. A tökéletesség ára a törékenység is egyben. Svetlana esetében viszont senki sem ismerte a repedés nyílását. Ha csak nem önmaga. 
Annyira kiismerhetetlen nő volt. Annyira érzéki és csodás. Olyan, akár egy reggeli habos, selymes cappuchino az ember kedvenc kávézójában.
A nap hosszúra nyúlt, és miután a macskaköves utcán áttipegett, Lana megérkezett az otthonába. Fényűző, gyönyörű és teljes mértékben nagyvárosi villája, ridegen várta aznap. Bár az egyetlen hely, ahol egyáltalán otthon lehetett, az a színház falai között bújt meg, nem a házában. Görcsös lábáról lehúzta a legdrágább piros cipőt, amit vásárolhat egy nő, majd a bokáját megmasszírozva, kihúzta hajából a hajtűt, amit még a fodrásza tűzött oda. Szétdobva barna hajrengetegét, megindult a földszinti szoba felé, ahol minden szemkápráztatóan ragyogott a márványtól. Tükörsima felületek mindenütt, kandalló, könyvek és díjak. Számtalan díj lógott a falon. 

Svetlana Carina - színésznő 
Szeretlek a színpadon c. színdarab külön díjas színésznője. 
-1992-

Svetlana Carina - színésznő
Kutyapóz c. színdarab " A leghitelesebb hang" díj nyertese.
-1995-

Svetlana Carina - színésznő
Örömmel élvezz c. színdarab "Laurence Oliever"- díj nyertese.
-1996-

Imádta a munkáját. Ha lehetett nem is tartózkodott otthon. Rohant a próbákra, a színházba, hogy elfeledtesse magával azokat a szörnyűséges éveket. 
Nagyon régen történt már és remélte, hogy talán egyszer, véget ér az éjszakákon át tartó rémálmok tömkelege. Minden álmában rohant, nagyon gyorsan futott, de nem érte el a fényt. Elnyelte a sötét és valaki rángatni kezdte őt. A sikítás is elhalt a homályban. 
Most is csak azért érkezett haza, hogy elvigyen magával egy két fehérneműt. Felsietett a hófehér kőlépcsőn, az emeletre, és jobbra a második szobába sietett. A szoba nagyobbnak tűnt, mint egy átlagos ház nappalija és tömve volt ruhákkal. Svetlana az ablakhoz rohant, behúzta a redőnyt és vetkőzni kezdett. Gyengéden lecipzározta hátáról a ruhát, lebontotta a melltartóját, amit csipkék szegélyeztek, követve bőre szegélyét. Kellőképp dús ajkával lehelni kezdett a levegőbe. Nagyon szerette, már csak ha magát is kell simogatnia. Nagyon sovány nő volt. Szinte már rendellenesen, mégis ez tette különlegessé. Nem lehetett rá azt mondani, hogy pornószínésznő, azt sem, hogy egy elkényeztetett, gazdag nőcske, akit megkaphat az ember egy éjszakára. Ő egy istennő volt. Birtokolta a testét, az elméjét, senki, de senki, még csak rá se nézhetett, ha ő nem akarta. Vékonyan csipkézett francia bugyijához érve felnyögött, támaszért nyúlt a szekrény felé és magát simogatva elélvezett. Úgy remegett a teste, úgy vonaglott, akár a legkívánatosabb nő a világon. Ha férfi ezt látta volna, hezitálás nélkül odamegy hozzá.