Kis türelmet...
Shakespeare szonettjeiből VIII. Ki Zene vagy: mért bús a zene néked? Kéj kéjre sóvár, vágyak tükre vágy, mért szereted azt, ami kínnal éget? mért keresed, ami gyötrelmet ád? Ha összecsengő lágy melódia friggyé fonódott lelke bánt: riadt hangjuk korholva száll feléd, ki a szelíd összhangból elvonod magad. Halld! - egymásnak mily édesen felel meg: hitvest talál társában mind a húr, mint ha a férj, a boldog nő s a gyermek dala egyetlen dallammá simúl. Szövegtelen dal: sok hang: egy ütem, s így zeng: Egyedül nem vagy senkisem! /Szabó Lőrincz/ |
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!