Őri István :Szeretnék a boldogságról írni

Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!

Tóth János :A zene varázsa

Halk zene szól szobámban, hallgatjuk Én s magány

Hegedű sír, könnyei peregnek a mélabús zongorán.

Szívemet csavarja a dallam, arcomon fájdalom ég,

Ahogy legördül egy könnycsepp hidegen, mint a jég.

Fuvola vígasztal, hárfa lágyan simogat, hozzám bújik,

Könnyem szárad, a szorítás lelkemből ködként oszlik

A dob nyugodt ütemű ritmusára vált, szívem dobogása,

A zene varázsszőnyegén repülök egy gyönyörű világba.

Ha bánat dúlja lelkedet
S szíved sajogva ég
Ne mondd soha senkinek
Nehogy gúnyolva légy
Ne lásson át a fátyolon
A kíváncsi tömeg
Mosoly lebegjen ajkadon
Ha vérzik is szíved.

Shakespeare

"Senki nem érdemli meg a konnyeidet,

aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni"

(Gabriel Garcia Márquez)

"Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni,

tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem."

Paulo Coelho

"Mikor a magány szorítja a szíved, mikor sehol nem találod a helyed,

akkor érted meg a csend szavát, milyen jó egy igaz jó barát!"

Harcos Katalin:

Még várlak ...

Minden óra és perc közelebb hoz.
Még várlak.Hiszem,hogy megérkezel.
Talán ehhez a rőt alkonyathoz
te adsz majd színt,amíg belevészel.

Súgom magamnak:sokat ne várjak,
hiszen enyém volt annyi minden más:
Család,gyerekek,munka olyan mód
ahogy teljesülve szinte már csodás ...

De a verőfény után is szép lehet
a lenyugvó Nap sugározta pír ...
Az alkony még hozhat olyan szépeket,
milyet csak ember elképzelni bír.

Várom hát,hogy mégis megjöjj végre!

Szabó Lőrinc :Mindenütt ott vagy...

Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út, orom, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy téli hava,
vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg
az első vágy s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.

Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet, friss öröm,
frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol,
de mindig feljajdul a halk sikoly:

a sok Mindenütt mindenütt Sehol!