Kis türelmet...
Kis türelmet...
14 éve | 0 hozzászólás
| Heinrich
Heine :Bánat "Tudod mi a bánat? Várni valakit ki nem jön el többé, Eljönni onnan, hol boldog voltál, S otthagyni szívedet örökké! Szeretni valakit, ki nem szeret téged Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek, Kergetni egy álmot, soha el nem érni Csalódott szívvel mindig csak remélni! Megalázva írni egy könyörgő levelet Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet, Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak Rózsákat őrizni, mik elfakultak. |
||
14 éve | 0 hozzászólás
|
14 éve | 0 hozzászólás
Juhász Gyula Testamentom Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk, Ó, én senkit se háborítanék, Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
Szeretnék néha visszajönni még,
Ha innen majd a föld alá
megyek,
Feledni nem könnyű a föld izét,
A csillagot fönn és a
felleget.
Könnyek vizét és a Tisza
vizét,
Költők dalát és esték bánatát:
Szeretnék néha visszajönni
még.
Szelíd kísértet volnék én nagyon,
Csak
megnézném, hogy kék-e még az ég
És van-e még magyar dal Váradon?
Világ árváját sorsa veri még?
14 éve | 0 hozzászólás
| Szabó Lőrinc: MERT SEHOL SE VAGY Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek, nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád, mindig mutat valahol a világ, s mindig elkap, bár kereső szememnek tévedései is hozzád vezetnek, úgyhogy fény-árnyak, tündérciterák villantják hangod, a szemed, a szád, csöndes játékait a képzeletnek: látlak s nem látlak, drága nevedet csengi csendülő szivembe szived, de percenkint ujra elvesztelek: csillagokig nyílik szét s hallgatózom, üldöződ, én, mégis, mint akit álom húz le, sírodba, magamba csukódom. |
||
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Mi mindig búcsúzunk
14 éve | 0 hozzászólás
Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk
Mondom néktek:mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a naptól este,
A színektől ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól amit kimond a szánk,
Minden mosolytól mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
Tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Címkék:
Tovább