Kis türelmet...
Kis türelmet...
M. Laurens
Gyertyák vagyunk
Gyertyák vagyunk, kiket a teremtő gyújtott,
Csendben égve élünk e világban, mit nyújtott.
Életünk értelme, őrizni a tőle kapott lángot,
Elűzni a sötét semmit, s vigyázni a világot. Minden egyes gyertya külön sorsot hordoz,
Ez sercegve ég, amaz lobogva bolondoz.
Egyik gyertya vékony, s lám, tömzsi ott a másik,
De minden egyes gyertya csupán égve világít.
Együtt oly szép és meleg, sugárzó a fényük,
Délceg ragyogás, vagy lágy pislogás a létük.
12 éve | 0 hozzászólás
Elmúlt az álom
Elmúlt az álom... Elmúlt az álom, korán ébredtem fel,
Meghalt az érzés, de még nem engedtem el...
Olykor előtör a múlt és fáj a hiánya,
De már nem várhatok rá, már hiába...
Elmúlt a csók és elmúlik minden,
Szívem lassan rájön, hazugságnak hittem...
Mert egyszer minden elmúlik, az élet is,
Csalódni és hinni kell, ezerszer is....
Rájönni arra, hogy tévedés a múlt,
Újra kell kezdeni, mindig van másik út...
S ha egyszer azt hiszed mindennek vége,
Állj fel büszkén és nézz fel az égre!
12 éve | 0 hozzászólás
Érzelem
Ne akarj élni érzelmeid nélkül,
Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül.
Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet,
De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet.
Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak,
Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak.
Ne építsél várat, ne vonulj toronyba,
Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba.
Engedd, hogy szeressenek nincs annál jobb dolog,
Mikor a szíved valakiért hevesebben dobog.
Ne feledd a múltat, csak tanuljál belőle,
Emeld fel fejedet s tekintsél előre.
12 éve | 0 hozzászólás
“Ha baràt kell a legjobb baràtod leszek
Ha magànyra vàgysz, èn a csönded leszek,
ès ember leszek, mert emberre vàgysz
ki szeret, ki elfogad, s kit igaznak làtsz”
(Dickens)
12 éve | 0 hozzászólás
A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.
Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!
Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kosztolányi ezső : Halotti beszéd
12 éve | 0 hozzászólás
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet.
Címkék:
Tovább