Barátság...

Ha életedben olyan helyre értél,
hol úgy érzed, innen már nincs tovább,
Csalódottságból magadnak bőven mértél,
s nem jussod már az igaz boldogság.
Állj meg, kérlek, a szakadék legszélén,
és nézz csak hátra, milyen volt életed,
Volt e barát, ott benn a szíved mélyén?
Kinek emlékét örökre elteszed.
S ha volt olyan, ki érintette lelked,
ki melléd áll, ha sorsod rángatott,.
Ki meghallgatta sok fájó keserved,
s ha kellett méltó tanácsot adott.

Ernest Hemingway:

Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Az ember, amíg fiatal, erős,
Úgy véli, hogy egész nagy zenekar
Van a szívében, kürtök és dobok,
Hegedűk, hárfák, csellók, fuvolák
És mind az élet örömét, a szépség,
A jóság és igazság himnuszát
Ujjongják viharozva és vidáman.
Nem veszi észre, hogy a jó zenészek
Lassacskán szépen elhallgatnak és
Elszöknek egyenkint egy más vidékre.
Nem veszi észre, hogy fekete posztó
Jön a dobokra és hogy elrekednek
A trombiták s a száguldó ütem
Mindegyre lassúbb.