Mi mindig búcsúzunk: kovács irénke blog

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk Mondom néktek:mi mindig búcsúzunk. Az éjtől reggel, a naptól este, A színektől ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól amit kimond a szánk, Minden mosolytól mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett, Az álmainktól, mik nem teljesültek, A lángjainktól, mik lassan kihűltek, Tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk. Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más,-minden könny,-vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő leng utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj, Hidegen hagy az elhagyott táj,- Hogy eltemettük: róla nem tudunk, És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindig búcsúzunk.

Címkék:

Felhasználónév:
Jelszó: