"Rájövök apránként, hogy ne bírom tovább.
Nem tudok már hinni s remélni, remélni egy életen át.
Nem tudom hazudni: jól vagyok.
Mosolyogni mindenkire. Mikor belül meghalok!"
Valós a mai életünk helyzete: hasonlóan az idézethez...?....
Talán igen...talán nem...Én szombaton temettem el 97 éves Nagyapámat...Ő hitt benne , hogy egyszer hazakerűl az otthonból...Mivel gyermekei is betegek..az utolsó négy hónapot már nem tudták fizikailag vállalni...a 24 órás törödést....
Ő hitt benne...bennem is , hogy Hazaviszem...bár lennék gazdagabb és így adhattam volna még pár szép eggyütt töltött napot...órát....de nem... belűl nagyon fájt ez és még fájni fog ezután is.....Föl a fejjel Irénke Néném... A ma befejeződő óra...miníg a holnapi első kezdőé...és így tovább... A nap süssön RÁD...nagyon soká... T..István Pápáról...
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!