Kis türelmet...
Kis türelmet...
14 éve | 0 hozzászólás
Az ember, amíg fiatal, erős,
Úgy véli, hogy egész nagy zenekar
Van a szívében, kürtök és dobok,
Hegedűk, hárfák, csellók, fuvolák
És mind az élet örömét, a szépség,
A jóság és igazság himnuszát
Ujjongják viharozva és vidáman.
Nem veszi észre, hogy a jó zenészek
Lassacskán szépen elhallgatnak és
Elszöknek egyenkint egy más vidékre.
Nem veszi észre, hogy fekete posztó
Jön a dobokra és hogy elrekednek
A trombiták s a száguldó ütem
Mindegyre lassúbb.
14 éve | 0 hozzászólás
Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk Mondom néktek:mi mindig búcsúzunk. Az éjtől reggel, a naptól este, A színektől ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól amit kimond a szánk, Minden mosolytól mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett, Az álmainktól, mik nem teljesültek, A lángjainktól, mik lassan kihűltek, Tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk. |
14 éve | 0 hozzászólás
| Heinrich
Heine :Bánat "Tudod mi a bánat? Várni valakit ki nem jön el többé, Eljönni onnan, hol boldog voltál, S otthagyni szívedet örökké! Szeretni valakit, ki nem szeret téged Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek, Kergetni egy álmot, soha el nem érni Csalódott szívvel mindig csak remélni! Megalázva írni egy könyörgő levelet Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet, Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak Rózsákat őrizni, mik elfakultak. |
||
14 éve | 0 hozzászólás
|
14 éve | 0 hozzászólás
Juhász Gyula Testamentom Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk, Ó, én senkit se háborítanék, Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
Szeretnék néha visszajönni még,
Ha innen majd a föld alá
megyek,
Feledni nem könnyű a föld izét,
A csillagot fönn és a
felleget.
Könnyek vizét és a Tisza
vizét,
Költők dalát és esték bánatát:
Szeretnék néha visszajönni
még.
Szelíd kísértet volnék én nagyon,
Csak
megnézném, hogy kék-e még az ég
És van-e még magyar dal Váradon?
Világ árváját sorsa veri még?
14 éve | 0 hozzászólás
| Szabó Lőrinc: MERT SEHOL SE VAGY Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek, nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád, mindig mutat valahol a világ, s mindig elkap, bár kereső szememnek tévedései is hozzád vezetnek, úgyhogy fény-árnyak, tündérciterák villantják hangod, a szemed, a szád, csöndes játékait a képzeletnek: látlak s nem látlak, drága nevedet csengi csendülő szivembe szived, de percenkint ujra elvesztelek: csillagokig nyílik szét s hallgatózom, üldöződ, én, mégis, mint akit álom húz le, sírodba, magamba csukódom. |
||
14 éve | 0 hozzászólás
„Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fantom fájdalmát,
ha
nem szeretjük tovább.
Ha elfelejtjük.
Amikor azt mondjuk, hogy az "
idő gyógyít erre gondolunk.
A felejtésre.
Ez azonban ha valóban
szeretünk nem lehetséges.
A szeretet hiányát csak egyetlen dolog
gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk.
Semmi más.
Jövőre,
húsz év múlva, odaát, vagy egy másik életben.
Mindegy.
A hiány
mindaddig él, amíg nem látjuk újra.
Nem is az emléke,
a hiánya él
bennünk.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Pünkösd
14 éve | 0 hozzászólás
Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.
Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Címkék:
Tovább