A békétlenség, a háború bajban összekovácsolja az embereket. A szívek meleg sze-

retetét még a "szibériai fagy sem dermeszti jéggé". Szibériát megjárt íróbarát

akit sajnos jómagam már nem ismerhettem meg - a kegyetlen napok emlékeit

versben örökítette meg, Ennek a versnek megzenésített formáját már nem hallhatta, de mi párommal vittük számtalan helyre magunkkal, különösen így  advent táján, és a karácsonyi hangulatba csempészve. Itt tenném közkinccsé ezt a gyönyörű szeretetet árasztó, szomorú de mégis reményt tápláló költeményt:

Kis karácsonyfát fágtunk ki négyen,

egy nagy szibériai erdőségben.

Úgy negyvenhat karácsonyán,

vagy negyvenhétben volt talán..?

Négy alföldi parasztember,

beszélgetett az Istennel,

otthonnal, gyermekkel, nővel,

sírva a múló idővel.

Adj Uram nekünk hazatérést,

szép, szelíd, szélmentes hóesést,

otthoniaknak sok kalácsot,

mindenkinek békés karácsonyt!

Így beszélgettünk mi négyen,

egy nagy szibériai erdőségben.

úgy negyvenhét karácsonyán - :

velünk sírt az Isten is talán...