Fáj.. mert szívemet a magány szorítja körül,
fáj.. mert lelkem már a Nap fényének sem örül..
Félnem kellene?.. mert közeleg az Utolsó Nap..?
amely szívemben bár örökké benn marad..

mégis megszünik akkor majd minden érzés,
fájdalom, csalódás, üres remények.. féltés..
Örül hát a szívem, s nem gondol semmi másra
várja már a Végső Napot.. felkészült az Elmúlásra..

Parányi életem most vékony kötélen táncol,
e földi léthez talán már semmi sem láncol..

Gyerekként rosszalkodsz és fejlődől
Felnőttként menekülsz a baj elől.
Sokszor kifutnál a világból
És üvöltenél torokszakadtodból.
De rájössz, hogy semmire nem mész vele
Majd fél órája a földön heverve
Áldásért és megkönnyebbülésért könyörögve
Élsz ezen a Földön, aminek semmi értelme.


Imádkozol az Istenedhez, hátha segít
Vagy valaki a semmiből megszólít
És reménykedsz, hogy Ő az Istened
Aki majd valahogy, de segít neked.

Misi szíve hevesen vert. Elgondolkozott, most mit keres itt valójában, miért kell neki itt állnia a tanárok előtt. Szigorúan méregették a diákot, akibe belefagyott a szó, s már didereg, a szája is kiszáradt, szólni nem tudott.
- Felelj! - ordított rá az egyik kerekarcú ősz tanár. Misi összerezzent, próbálta magát összeszedni, de nem ment. Úgy szédült, úgy meg volt ijedve. Bántani akarják? Nem bánthatják! Nyilas Misit senki nem ütheti meg!

Elvesztettem mindent, és most semmim sincsen,
Rohad a nadrágom, s szakad már az ingem.
Kóválygok valahol kint az árok partján,
Szabadon, gond nélkül és mégis olyan árván.

Sírok is, nem is,nem tudom hogy mi lesz,
lesz-e olyan ember, ki oltalmába vesz.
Éganyánk ölében nagyot álmodok,
házat, kocsit, pénzt s egy szebb világot.

Viszket minden tagom,büdös is vagyok,
nem csak kívül, belül is rohadok.
Mindenki megvet,nem is csodálom,
hisz az embereket én is utálom.

Valamikor réges régen, nem is hinnétek milyen régen, volt egyszer egy nagyon ostoba és hiszékeny vándor. Miért volt ostoba? - kérdezitek. Mert mindenki bolonddá tette, akivel csak találkozott az útja során. Szomorú történeteket meséltek neki, és a fiatal vándor pedig beleesett minden egyes mesének a csapdájába.
Egy öregasszony azt mondta neki, hogy nagyon beteg és könyörgött, hogy adjon neki pénzt orvosságra. A vándor persze megsajnálta, és odaadta neki az összes tallért, ami csak volt a pénzes tarisznyájában.

Már ismertem a történetet, de ma megint rátaláltam, olvassátok el,érdemes:
„Anya, apa, megyek haza. Valamit még meg kell kérdeznem. Itt van velem a barátom, szeretném, ha velem jöhetne ő is hozzánk.”
„Természetesen”- válaszoltak a szülők-” szívesen látjuk őt is”.
„Valamit még tudnotok kell.”- folytatta a fiú-”Az én barátom súlyos sebesüléseket szerzett. Egy aknára lépett, elvesztette egyik kezét és lábát. Nincs neki hova menni és én nagyon örülnék, ha velünk lakhatna.”
„Ez borzasztó fiam.