Elvesztettem mindent, és most semmim sincsen,
Rohad a nadrágom, s szakad már az ingem.
Kóválygok valahol kint az árok partján,
Szabadon, gond nélkül és mégis olyan árván.

Sírok is, nem is,nem tudom hogy mi lesz,
lesz-e olyan ember, ki oltalmába vesz.
Éganyánk ölében nagyot álmodok,
házat, kocsit, pénzt s egy szebb világot.

Viszket minden tagom,büdös is vagyok,
nem csak kívül, belül is rohadok.
Mindenki megvet,nem is csodálom,
hisz az embereket én is utálom.

Ti tettetek ezzé, kedves társadalom!
nálatok van az összes vagyonom!
Elvettetek mindent,földönfutó lettem,
kár hogy ez ellen semmit sem tettem,

Laikus bolond, én,ki nem figyel másra,
csak a megrögzött pénzhajkurászásra.
Észre sem vettem,hogy eladtam a lelkem,
vigye el az ördög, nem kell már nekem.

Hallja a vliág, amit most mondok,
ne gyötörjön titeket anyagi gondok,
a pénz nem más mint maga halál,
tönkre tesz mindenkit, ki azútjában áll!