Fáj.. mert szívemet a magány szorítja körül,
fáj.. mert lelkem már a Nap fényének sem örül..
Félnem kellene?.. mert közeleg az Utolsó Nap..?
amely szívemben bár örökké benn marad..

mégis megszünik akkor majd minden érzés,
fájdalom, csalódás, üres remények.. féltés..
Örül hát a szívem, s nem gondol semmi másra
várja már a Végső Napot.. felkészült az Elmúlásra..

Parányi életem most vékony kötélen táncol,
e földi léthez talán már semmi sem láncol..