Fáj.. mert szívemet a magány szorítja körül,
fáj.. mert lelkem már a Nap fényének sem örül..
Félnem kellene?.. mert közeleg az Utolsó Nap..?
amely szívemben bár örökké benn marad..

mégis megszünik akkor majd minden érzés,
fájdalom, csalódás, üres remények.. féltés..
Örül hát a szívem, s nem gondol semmi másra
várja már a Végső Napot.. felkészült az Elmúlásra..

Parányi életem most vékony kötélen táncol,
e földi léthez talán már semmi sem láncol..
Ezért lesz Oltalom.. mikor erejét feladva
az eddig oly erős kötél.. kettészakadva..

elmerül a lelkem majd a sötét mocsárban,
és nevem is odavész a szürke homályban..
Hisz nem oda születtem, hol mindig zöldek a Fák..
nem ott éltem, hol meséről szólt a Világ..
Utam a végéhez ért.. egy Csillag az Égen most aláhull,
az Utolsó Oldal is lepergett.. a Nagy Könyv bezárul...