Gyerekként rosszalkodsz és fejlődől
Felnőttként menekülsz a baj elől.
Sokszor kifutnál a világból
És üvöltenél torokszakadtodból.
De rájössz, hogy semmire nem mész vele
Majd fél órája a földön heverve
Áldásért és megkönnyebbülésért könyörögve
Élsz ezen a Földön, aminek semmi értelme.


Imádkozol az Istenedhez, hátha segít
Vagy valaki a semmiből megszólít
És reménykedsz, hogy Ő az Istened
Aki majd valahogy, de segít neked.
Az is lehet, hogy csak kihasznált
És a barátból ősi ellenségeddé vált.
Te még ezután is mondod az imádat
És azt mondod folyton: „Nincs bocsánat”.


Próbálsz a minimális béredből megélni
De egy szegénynek mindig van mitől félni.
Mit kell még az államnak fizetni?
Ha háború van barátainkal kell hadba állni.
Azt mondta. Mindent megígér.
De ha hazaérsz, fizesd továbbra is amit kér.
És a háborúban megsebesültél
Fizesd ki a doktort a TB mellett, az életedért.


Ebbe a kemény világba születtél
Ahol, nincs amiből megéljél.
Hiába dolgozol, mint egy robot
Még mindig nem tudod eltartani a családot.
Cselekedeteidet semmibe nézik
Túróráidat messziről mellőzik.
De ha Neked ez sem tetszik
Fellázadsz de, a pénzedet akkor sem fizetik.


A mozgalmas és szürke hétköznapod telik
A számlát persze szüntelenül küldik.
„Fizess paraszt, mert új házat akarok.”
Így teltek és telnek Magyarországon a napok.
De, hogy mit akarnak az állampolgárok
Azért nem tesznek semmit a parlamenti tagok.
Jobb lenne az összest leváltani
És egy új emberséges országot építeni.