Valóság?

Szeretem a kezet, mely rám élő tüzet simogat,
Szeretem a szemet mely őriz mint messzi titkokat.
A két kart, hogy ölel, óv, és lágyan megtart ereje –
Ajkamon érzem, mily édes, tiszta csókja melege…
A lelke olyan fényes, fehér,mint a frissen hullott hó,
Szíve minden dobbanását szívemben érezni – jó.
Nem vágytam már szerelmet, csak békés nyugalmat vártam –
Hogy mindkettőt egyszerre meglelem, nem  is álmodtam,
Megálmodni sem mert álmom valósággá lett immár,
Szeretek, s szerelmemben a béke-sziget  reá vár.